Rinyaposzt

Ha lenne erőm a lábamat felemelni, akkor tényként közölhetném: az utolsókat rúgom.
Nem bírom tovább az óránkénti keléseket, egy év után eljutottam a "jaj szegény kisbabám, biztos baja van" állapottól a "megfojtom a büdös kölkit, ha tovább vonyít" állapotig.
Az a furcsa, hogy tegnapelőtt még úgy volt, és tegnapra meg már így, mintha egy nap alatt szállt volna el belőlem az összes türelem és megértés.
Vagy csak különösen szar éjszakám volt nekem is, és ma éjszakára megint türelmes és megértő leszek. Remélem.
Főleg, hogy napközben is nagyon vacakul alszik, és amikor ébren van, akkor meg sír. Vagy a foga, vagy a hasa. Ha utóbbi, akkor a gasztrós doki tehet nekem egy kurva nagy szivességet, miszerint anyuka nem kell olyan szigorú diétát tartania, apránként elkezdhet enni tejterméket.
Egy hete egy kicsi tejfől, egy falat sajt lecsúszott, és láss csodát, virít az ekcéma a lábán, és megint nem alszik. Mától újra totál tejmentesen vagyok, meglássuk...

Szóval ezért is nem írok, nincs mit, nincs is gondolat a fejemben, a túlélésre játszom.