A teljes összeomlás határán megkegyelmezett nekem Milos, egész jó kis éjszakánk volt.
Tettünk az ügy érdekében:
- Két napja nem eszem-iszom tejterméket, ő pedig tejmentes tápszert kap vacsira (hátha tejallergia, ez már csak az ekcéma miatt is gyanús)
- Kibújt a fogacska
- Visszahúztam az ágyát a miénk mellé, a szoba legmelegebb pontjára (mert Jura szerint fázott)
- Tegnap egész nap kapta a homeós bogyót fogzásra
- Este kapott egy adag panadolt - szintén fogzásra

Azt hiszem ennyi, valami ezek közül, vagy egyik sem, hanem egy teljesen más ok miatt csak egyszer kelt éjjel, 2 óra előtt valamivel. Hosszasan szopizott, majd visszaájult. Engem annyira meglepett a majd' három óra egyhuzamban alvás, hogy fél órát forgolódtam álmatlanul. Valamint az éjszaka további részében a megszokott módon óránként felébredtem, ahogy trenírozva lettem. De minden egyes alkalommal jólesően a másik oldalamra fordultam, és tovább durmoltam.
Sajnos reggel háromnegyed hatkor egyszerre ébredtünk Jura hangos horkantására, és miközben nagyon csúnyákat gondoltam (Jura) felmenőiről, próbáltam visszaaltatni a dedet.
De ezzel az erővel egy fűrésztelepen is nagyobb sikert értem volna el. Ilyenkor mindig arról fantáziálok, hogy odakészítek a szopis fotel mellé egy vödröt tele teniszlabdával, és bizonyos frekvencia fölött megdobálom vele (négy ébredés után a vödörben tüskés acélgolyók vannak).
Nem vagyok egy mártír alkat, mert már az is mérhetetlenül bosszant, hogy édesdeden alszik, miközben én szop(tat)ok, de hogy horkol is, az már mindennek a teteje.

Most már tényleg nagyon vágyom egy külön szobára Milosnak.