Tegnap felhoztuk dédikét vidékről. Dédike évei száma szerint 77, mint a magyar népmese, és nagyon zűrös. Járókerettel 1 m/perc sebességgel hasít.
Tegnap öcsi fektetése közben úgy gondolta, hogy kimegy, jár egyet a kertben, Emma persze utána, 14 fokban, süvítő szélben kimentek szandiban, pólóban.
Este az inzulinos fecskendőjének a tűjét elbabrálta, ami ennek következtében az én ujjamba állt bele tövig.
Azért jó látni, hogy egészen kivirult itt, az 1600 nm parkosított kertünkre kijelentette, hogy szép kert, csak kicsi. Ezen még éjjel is röhögcséltünk Jurával.
A gyerekek imádják, különösen Emma, aki órákat képes a dédivel ücsörögni, sétálni, és közben megbeszélik a világ dolgait.
Jó, hogy itt van!