Jó tett helyében jót várj!

Ez nem csak egy népmesei fordulat, hanem egy általam bizonyított tény.
Egy hete keresem egyre elkeseredettebben az útlevelet, és bár tudom, hogy Angliába beengednek személyivel, azért a repülőgép-foglalásom a lánykori nevemre szól (akárcsak az útlevelem, amit lusta voltam átíratni, mikor férjhez mentem). A személyim meg ugyebár nem.
a teljes ház felforgatása után már csak legyintettem, mondván valahogy majd csak lesz.
Este Jura átvitte a kocsimat mzs-ékhez, hiszen így mindenki jól jár, nekem nem áll őrizetlenül a garázsban, ők meg tudnak használni egy hétig két kocsit.
És lássatok csodát, mikor Jura benyúlt a kesztyűtartóba, hogy kihalássza a forgalmit, mit talált? Hát igen. Az útlevelemet.
Ne is kérdezzétek hogy került oda. Halvány lila dunsztom sincs.

Bőröndök bepakolva, utazóruha kikészítve (előhalásztam a jégeralsókat, az itteni 40 fok után vár Londonban a kedélyes 17-20 fok), minden arra vár, hogy reggel felöltözzünk, és beszálljunk az értünk jövő kocsiba.

Teljesen zárójel, hogy nagyon furcs a érzés ám itthon lenni, hogy nincs egy kocsink sem. Jura a munkahelyén hagyta a sajátját...

Szóval. London vigyázz, jövünk!