Azért ez a nagycsaládos lét nagyon brutál. Le a kalappal a nagycsaládosok előtt!
Négy gyerek kavarog, gomolyog, beszél egyszerre, a sütőben 10 csirkecomb sül, a palacsinta egy kiló lisztből készül, hajnali hattól este tízig nincs megállás.
És persze vannak nagyon jó pillanatok is, mikor egyszerre hevernek a kanapén egy kupacban pizsiben, álomszagúan, mikor a nagy tanítja a kicsit bringázni, amikor lubickolnak egymás társaságában.
Azt azért kijelenthetem, hogy négy gyerekkel vásárolni menni kimeríti az extrémsport foglamát. Még akkor is, ha nagyok már tényleg nagyok, és Zsófi ugyanúgy odapillantás nélkül csípi nyakon a szökni készülő öccsét mint én, és nagy öröm, az ő kezét legalább hajlandó megfogni a kis kurafi.
És a hétszemélyes kocsiban már valóban elférünk mindannyian, mehetnénk akár világgá is.

De aztán mindig egy kicsit örülök, mikor visszazökkenünk az unalmas kétgyerekes családmodellbe, mert jó-jó azért ez így néhanap, de azért ezt nem csinálnám nullahuszonnégyben. Még akkor sem, ha a két csapat között kellemesen nagy a korkülönbség...