Testvérek.
Mi az a kötelék ami összefűzi őket? Honnan ered az erejük, amitől együtt erősebbek mint bárki más?
Amikor Ivánt tegnap bevitték a műtőbe Emma itthon éppen aludt. Rá pár percre zokogva ébredt, azt hajtogatta: "baba el, baba el". Alig lehetett megnyugtatni.
Egész éjjel fel-felsírt, az öccsét szólongatta, kereste.
Néztem őket ma, ahogy két nap után újra találkoztak. Emma szinte toporzékolt a boldogságtól, kitárt karokkal, kacagva rohant az öccséhez, ölelgette, puszilgatta, Iván pedig vidáman visszakurjantott neki.
És végre egy éves lelkiismeret-furdalásom kezdett oldódni. Hát mégsem tettem olyan rosszat vele azzal hogy életre hívtuk az öccsét. Talán a köztük felizzó szeretet ellensúlyozza a pillanatnyi hátrányokat.
Kezdem megérteni, hogy a szeretet hányféle formát tud ölteni.
Abból a szerelemből, ami a világmindenséggel mérhető csak, talán törvényszerű is hogy ilyen gyerekek születnek.