Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy minden idők legjobb malacsültjét állítottam ma elő. Kénytelen vagyok magamat méltatni, mert más azt itt nem teszi meg helyettem.
Reggel a mindent elborító szerpentin-fecnikre ébredtünk. Olyan volt a nagyszoba mint egy szines szalmával teleszórt istálló. Rögtön meg is szegtem a tegnap frissiben elsajátított legújab babonámat, miszerint az Újév első napján nem szabad takarítani. Muszáj volt. Pedig hogy tetszett ez a babona! No sebaj, majd jövőre...

Meg kéne fogadni pár dolgot, úgy illik, nem?
Azt hiszem én vagyok az egyetlen ember aki december 31-én kezd fogyókúrázni. Napközben. No nem "igazi" fogyókúra, azt fogalmam sincs hogy hogy kell csinálni, egyszerűen csak megfogadtam, hogy nem zabálok feleslegesen édeséget. Fogyókúrázni majd akkor fogok ha abbahagytam a szoptatást. Akkor viszont radikálisan.
Most mit csináljak?! Bosszant ez a 8 kiló!
Szóval más nincs amit megfogadhatnék. Káros szenvedélyeim lekoptak rólam mind. Talán meg kéne fogadnom hogy visszaszerzem őket? Na neeem, A cigi brrr... nem kell, az alkohol meg jujjj, nem akarok többet berúgni. Na egy kis finom borozgatás Jurával... De hol van ez már a régi duhajkodástól?!
Hát be kell valljam, nem hiányzik. Jó úgy ahogy van... Szeretek így élni...