A hétfő mindig ilyen kis punnyadós nap. Az embernek semmihez nincs kedve, csak heverészni, és várni, hogy este legyen.
A hétvége fárasztó volt, hiszen sokkal több mindent próbáltunk megcsinálni, mint amennyi az időnkbe ténylegesen belefért volna.
Ráadásul nagy az izgalom, hogy jön-e a kistesó vagy nem, holnapután tesztelek, majd kiderül. Remélem sikerül egy pozitív tesztet produkálnom, mert már nagyon beleeltem magam...

Kicsit beleszimatoltam ebbe meg ebbe a blogba, és igen elszomorodtam... Én a régi ábrándos lelkű költő már hetek (hónapok?) óta másról sem tudok írni mint pisi, kaki, büfi, fika, miegyéb... Terhességi teszt és hőgörbe... A helyesírásom csapnivaló, a szókincsem egyre inkább beszűkül a célszavakra (lásd elébb).
Mentségemre szolgáljon a fent említett két női személynek még nincs gyereke (azaz egyiküknél ez az állapot (ehhhe, érted, állapot) már nem tart sokáig...)
Körém szűkül a világom, álmomban is azt teszem amit nappal, és minden Isten áldotta nap egyforma.
Aztán mélyebben elgondolkodtam ezen, és rájöttem, hogy ha dolgozni járnék mint más gyerek nélküli, vagy nagyobbacska gyerekkel rendelkező nő, akkor sem lennék előrébb. Legfeljebb nagyobb lenne a játszótér, és nem csak hintázni lehetne, hanem lenne mászóka is... (Na tessék, erről beszélek! Milyen hasonlat? Játszóteres. Bravó! Csakazértis legyen mondjuk inkább könyvtár, ahol két-, esetleg három könyvvel van több...)

Amikor elkezdtem írni ezt a blogot Jura lelkendezett, hogy milyen szórakoztató, kedves, szellemes, ésatöbbi post-okat produkálok. Hajlottam igazat adni neki (még akkor is, ha szerelem okán köbgyököt vonok az engem méltató szavakból). Mostanában nem is mondja annyit (csak néha), és nem is vonok köbgyököt, mert akkor siralmas eredmény jönne ki...

Hát szárnyalj ó fantázia!