Sokat fogalmazgattam magamban, hogy vajon mekkora nagy statement-et vágjak le a hír beharangozasa okán.
A baj csak az volt, hogy hirtelen rengeteg dolog tolult az agyamba.
A legszembetűnőbb különbség az volt, hogy most nem fogott el remegés, és heveny pánik. Volt időm felkészülni lelkileg arra, hogy látok egy pozitív tesztet.
Emmára (hiába terveztük) nem számítottam igazán, szinte letaglózott a hír. A kapcsolatunk nem volt még stabil, hiszen Jura még a családjával élt, én pedig egy jóformán üres albérleti lakásban tengettem napjaimat. Meg voltam róla győződve, hogy nem jöhet ilyen hamar össze az a gyerek (még csak nem is mensiztem akkor már hónapok óta). Az a pozitív teszt egy villámcsapás volt, és a terhesség alatt is végig csak építgettük a közös életünk alapjait.
Most már egy szép kerek, boldog család vagyunk, egy remek kisgyerekkel, összeházasodtunk, és a kapcsolatunk is stabil, sziklaszilárd. A hőmérőzésből kifolyólag jóformán a megtermékenyülés első pillanatáról tudtom van (azaz sejtésem), gondolatban nyomon követtek a megtermékenyüllt petesejtet napokon át le a méhembe, ahol beágyazódott. (Tankönyvi a görbém, a 8. napon kis pecsételő vérezgetés, ami a beágyazódás jele.) Az már nem tört le, h nem mensizem, hiszen minek is azt, ha egyszer így is teherbe lehet esni...
Teljesen más érzelmekkel vágok neki ennek a nagy útnak, mint az előzőnek. Lélekben felkészült vagyok, és bár tudom hogy nem lesz könnyű, mégis nagyjából sejtem mi vár rám.
Nem vagyok hajlandó azon parázni, hogy mi van akkor ha meggondolja magát ez a kis szedercsíra, mi van ha nem oda ágyazódott be, ahova kellene ésatöbbi ésatöbbi. Nem és nem! Ki akarom élvezni minden pillanatát ennek a terhességnek, az előzőnél úgyis túl sokat aggódtam.
Valójában már akkor tudtam hogy itt készül valami, mikor a fertility-friend 20-án pénteken kiírta, hogy szerinte aznap van ovulációm, és ha megtermékenyül ez a petesejt, akkor a gyerek várhatóan 2004 11. 22-án fog születni. Akkor sejlett fel bennem, hogy igen, itt lesz valami, hiszen Emma 11.22. órakor született. Mélyen hiszek az események ilyetén láncolatában.