Végre megérkezett a tavasz. Süt a nap, langy szellő lengedez, rügyeznek a fák, bokrok, hajtanak a tavaszi virágok.

Hétvégén Szilvágyon voltunk, fejben nagyon sok post-ot írtam, de aztán persze nem vetettem papirra egyet sem, igy mar nem emlekszem semmire. Pedig remek kis eszmefuttatások voltak.
Viszont a vártnál hamarabb köszöntött rám az angolul oly méltánytalanul hívott morning stickness. Van erre egy szó, nah... Jura szokta mindig mondani. Eufémizmus (megkérdeztem tőle, én mindig elfelejtem...)
Azt szokták mondani, hogy minden terhesség más és más. Hát én ezt rosszul értelmeztem. Ugyanis én azt hittem, hogy ez azt jelenti, hogy a második sokkal könnyebb lesz.
Hát tévedtem. Most a 8. hét helyett már az ötödiken lecsapott rám az émelygés, ami két nap múlva (azaz ma) átváltott a lakodalmas eb szakaszba. Jura azzal vígasztal, hogy ez alkalommal talán nem tart el a 17. hétig. Hát remélem...