Hosszas kihagyás után újra jelentkezem. Derengőt holnap megyünk megint megkukucskálni. Biztos jól van, effelől szemernyi kétségem sincs, hiszen naphosszat émelygek-hányok.
Kevéssé szórakoztató dolog, de már nem ejt annyira kétségbe mint másfél éve. Ebből kifolyólag könnyebben is viselem. Ráadásul múlt héten gyöngy életem volt. Anyu minden nap itt volt, Jura tök korán járt haza, nekem csak az volt a dolgom hogy nyavajogjak, és kihúzzam azt a pár órát amíg egyedül voltam itthon a gyerekkel.
Sajnos minden csoda három napig tart, így az élet visszazözzent a régi kerékvágásba.
Igyekszem bebizonyítani hogy milyen fasza csaj is vagyok én, helyt állok a vérzivataros időkben is, földön, vízen levegőben, okádva pelenkázok, meg ilyenek. Pedig legszívesebben egész nap heverésznék, nyögdécselnék, majszolnék finomabbnál finomabb étkeket, és nagyon sajnálnának engem a hős anyát. Sajnos ez csak korlátozottan megoldható. Így marad nekem néhány félóra, amiben heverészek.

Megvettük Sóbinóbi kismama kazettáját. A gyakorlatok nagyon jók, le a kalappal. Egy hibát követtünk csak el, nem DVD-ben vettük meg. Akkor ugyanis kikapcsolnám a szöveget, csak a kép és a zene maradna, és tökéletes lenne minden. Így viszont kénytelen vagyok hallgatni folyamatosan ezt az idegesítő visító fejhangot: "Naaa? Hogy vagytoook? Én jóóól! A te picid mozog mááááár Mert az enyééém igeeen...." Brrrrr...