2013/08/18

Fókuszban a pénzügyek

Nehéz kérdés, igazán. Legkésőbb tényleg most igazán foglalkoznunk kell vele (és már így is késésben vagyunk). Most fejeztem be az Ősember a pénztárcámban c. könyvet. Egészen lebilincselő, és nagyon egyszerű, sajnos igaznak tűnő választ ad arra, miért fogy el mindig minden pénz hónap végére. Bármenyit is keres az ember.
Nem spoilerezek, olvassátok el ti is!
A könyv kapcsán nagy felismerésem, hogy tényleg el kell kezdenem dolgozni hamarosan, méghozzá egy jó szakmában (tudom kadarm, te megmondtad, és én utálom ezt beismerni, de igazad volt). A gyógypedagógia pedig nagyon annak tűnik, persze csak akkor, ha magánzóként csinálja az ember, és nem a helyi NevTan kulimunkásaként.
Nem titok, 14 év van közöttünk, és mire Jura eléri a nyugdíjas kort (tegyük fel 65 éves korában), az 16 év múlva lesz, éppencsak leketyeg a házhitel, és még mindig lesz egy egyetemista gyerekünk, tehát addigra nekem bőven aktív keresőnek kell lennem (én akkor még mindig "csak" 51 éves leszek).
Nem titok az sem a józanul gondolkodó emberek számára, hogy a mi korosztályunk már nem fog nyugdíjat kapni. Senki. Tényleg! El kell kezdeni az öngondoskodás alapjait lerakni, mert én nagyon nem szeretném Állam Bácsira bízni magam főleg nem egy olyan kiszolgáltatott korban, mint az időskor, mert Állam Bácsi leginkább egy hazug tolvaj, bárki arcát is öltse magára. És természetesen a gyerekeim nyakán sem akarok élősködni.
Próbáltam csinálni ezt a pénzügyi háztartási izét, hát próbáltam én. De ki hitte volna, hogy ez ilyen mocsok nehéz?! Hogy minden megmagyarázható, az utolsó gombóc fagyi is. Hogy nehéz ezt ketten csinálnunk, mert egymást mentegetjük, magyarázzuk. Hogy ránézünk a havi kiadásokra, és sehol sem találunk egy kiugróan  magas összeget, amire azt mondhatnánk: AHA! Megvagy, most nyakon csíptelek! Ki hitte volna, hogy ennyi megy el mittomén babkonzervre, vagy cipőre, vagy rendelt pizzára, kurvákra, könyvekre, cigire.
Persze közben azért szépen javulunk, folyamatosan csökkentjük az adósságainkat, elkezdtünk megtakarítani. De még mindig nem eleget...
Ha feltételezem, hogy mindhárom gyerek érettségi után egyetemre megy (és ott 5 évet tölt el), 2032-ben végez a legkisebb is. Én 54 éves leszek, Laci 68.
De mondok jobbat, 2023-ban (3 évvel a házhitel lejárta előtt!) ideális esetben lesz egy egyetemet kezdő, egy érettségiző, és egy nyolcadikos gyerekünk. Az elsőosztályos iskolakezdésen kívül ez a három év viszi a legtöbbet, és nekünk abban az évben meg lesz mind a három.
Érdemes leülni egy darab papírral (excel táblábval), az éveket szépen sorban leírni, és hozzárendelni a családtagok aktuális élethelyzetét. Döbbenetes, és egyben rémisztő is. Próbáljátok ki.
Apró körkérdés, nem számosítva, nem nevesítve, ti rendelkeztek megtakarítással?

13 megjegyzés:

á írta...

höhö :D
nekem csak adósságaim vannak (lakáshitel, áruhitel) és én egyenlőre (és valószínűleg végleg) egyedül leszek 53 éves, amikor a lejár a lakáshitelem..... akkor már a fiam 31 éves lesz, szóval ebből a szempontból talán rendben van a dolog.
és jelentem, minden hónap végére kijön a nulla, ha van valami kis plusz, akkor annak mindig megvan a helye és általában előbb derül ki, hogy mire kell és csak aztán lesz rá pénz valahonnan "csinálva"

mennyivel jobban hangozna: "van egy kis megtakarításom, vajon mire is költsem?"

de azért ezt a könyvet megvizuálom, hátha mond valamit, amit még nem tudok :D

C írta...

Nekem úgy tűnik, hogy a legkövethetőbb módszer még a "félretesszük a jövedelmünk x százalékát", mert az egyrészt következetes, másrészt az ember érzi, hogy ha mondjuk a jövedelme egytizedét félreteszi, az azt jelenti, hogy kilenchavonként nyer belőle egy hónapot. Persze váratlan kiadásoknál ez nehezebb dolog, erre én szerintem valami sávos rendszert csinálnék, azaz hogy váratlan helyzetben a félretevés mértéke csak x százalék, egyébként meg y. Ez persze csak elmélet, még sosem kellett csinálnom, de ismerek már olyat, akinek ez bejött:D

Illetve nekem sokat segített az excel is, ahol egyrészt kiszámítottam az ún. "szabadon elkölthető pénz" mértékét, meg azt is, hogy amúgy az egyenlegem hol áll, és ha mondjuk 5 hónapja vezettem a táblázatot, láttam, hogy átlagosan milyen keveset takarítottam meg havonta, és ez mégnagyobb takarékoskodásra ösztönzött. Persze nekem tök más a helyzetem, de nekem sokat segített, hogy ha a táblázat azt mondta, hogy márpedig az én megmaradt keretem pizzára/könyvre/kurvára/cigire mindössze x ezer forint, akkor még ha többet is költöttem:), akkor is rossz érzés volt, hogy ott villogott pirossal a negatív előjelű összeg.

(de most rájöttem, hogy kioktatok, viszont van megtakarításom)

Panni írta...

Nekünk van megtakarításunk, kb 4 éve kezdtünk el Balázsnak félretenni. Korábban is volt, akkor egész nagy összeget tettünk félre, amit csúnyán bebuktunk, ezért második nekifutásra már óvatosabbak voltunk és kevesebbeket teszünk félre. De működik a dolog és ahogy írod, aki teheti, tegyen félre.

presh írta...

C. én nem éreztem kioktatásnak, nekem minden kis ötlet segít, mert pénzügyileg egy nagy nulla vagyok. Jó olvasni mindenféle stratégiát, mert abból ki lehet alakítani a magunkra szabott verziót.

teide írta...

Aktuális probléma. Két kicsi gyerekkel, nem éppen fiatal szülőkkel... Ahogy jöttek a gyerekek, és nagyobb lakásba, majd házba költöztünk, a félretett pénz úgy fogyott el, majd a múlt hónapban először mínuszba is fordult az egyenleg. Hitelünk is van. Nem vészes, de ha munka nélkül maradnánk, nem tudnánk kifizetni. Nyár elején elkezdtünk keresgélni, hogy mennyit, hol és hogyan próbáljunk félretenni, de félünk, nehezen döntünk. Viszont igaz, ami van, az elfolyik, majdnem mindegy, mennyit keresünk, akkora lábon élünk, tehát tudatosan félre kell tenni. Egy időben sikerült minden hónapban valamennyit másik számlára magunk elől is eldugni, de az elment a gyes alatt. Mi is írtuk egy ideig, mennyit költünk, és mi sem nagyon találtunk egy-két konkrét olyan kiadást, amit megszüntetve majd hirtelen jobbak leszünk benne/tőle, Csak azt látjuk, hogy sokat költünk kajára, becsusszannak a rendelt pizzák, a gyerekek időnként kapnak valami extra játékot, sokat költünk vitaminra/gyógyszerre, és én is el-elszabadultam pl. ruhaneműket venni, és nem mindig csak azt vettem meg, amit kellett volna.

Szóval... muszáj lesz tudatosabbnak lennünk, mert a gyerekeket valahogyan el kell indítanunk az életbe, és a munkahelyek sem olyan betonbiztosak manapság. Engem most az éltet, hogy két hónap múlva megszűnik egy nagyobb havi rendszerességű kiadásunk, és az így felszabaduló pénzt majd jól félretesszük. De már most látom, hogy lesz helyette másik kisebb rendszeres, és ráadásul a fűtési szezon sem segít majd a helyzeten.

seafarer írta...

Szia. Én afféle proli vagyok. (Szegény családba születtem, szegény is maradtam.) 41 éves vagyok, a gyerekem 20 éves múlt. Egyedül neveltem fel.Közalkalmazotti fizetésből élünk ketten, a gyerek egyetemre jár nappalin. Amíg nem fagyasztották be kb. 8 éve a béreket, nekem volt megtakarításom mindig egy kevés. Úgy csináltam, hogy a fizetésemből pár ezer forintot, jutalmakból pár tízezret egyből egy másik számlára tettem, ahhoz nem nyúltam, csak nagyobb beruházásoknál. Hűtő, szekrénysor... És csak akkor vettem ki belőle, ha legalább a kivett összeg kb. kétszerese bennmaradt.De évek óta nem tudok már félretenni a jól bevált módszerrel. Éppen csak egy kis vésztartalékom van a régi időkből. Nos, én is azt hiszem, hogy nekünk már nem lesz nyugdíjunk. Élethosszig fogunk kb. dolgozni. De ha a fejem tetejére állok, akkor sem tudok egyedül olyan tartalékot képezni, hogy bebiztosítsam öreg napjaimat. Ez van, én elfogadom. Annál is inkább, mert csak pár évtizede van mindenkinek nyugdíja, és pár évtized múlva megint nem lesz. De öregek előtte is éltek. Van abban valami természetes, hogy a gyerekem is segít majd. Én elfogadnám. Ahogy mindig is elfogadták az öregek, mert nem nagyon volt más választásuk.

Milkabogre írta...

Mi Fanninak csecsemőkora óta teszünk félre egy havi fix összeget, életbiztosítás formájában, azóta tudom, hogy jobb még egy sima kamatozó bankszámla is, úgyhogy nyitottunk egy olyat is, az összegyűjtött zsebpénzeknek:) Elég komoly összeg van már rajta (az előbbin).

kicsinap írta...

Nekünk is van megtakarításunk (meg persze hitelünk is...)
Mi kb. 8-9 éve vezetünk excelben mindent, érdekes visszanézni...
Van mindkettőnknek önkéntes nyugdíjpénztára, illetve lakáskasszánk. A férjemnek a cég fizet béren kívüli juttatást, és most már 3 éve azt biztosításba kérjük (a többi totál nem éri meg), tehát az az összeg egyből megy megtakarításba.
Úgy igyekszünk, hogy bármibe fogunk maradjon 2-3 havi tartalék (ennél többet ajánlanak...), olyan, amit könnyű mozgósítani, mert ugye a biztosításokat nem annyira könnyű (meg nagy is rajta a veszteség).
A mi gondunk igazából az, hogy a sok változás (adó) miatt szinte nincs olyan megtakarítási forma, amiben megéri elrakni a pénzt. Tősdézni nem mernék, és amúgy sem érek rá és értek hozzá annyira.
A többi életbiztosítást felszámoltuk amúgy mi is, mert mióta nincs rá adókedvezmény totál ráfizetés. Van haláleseti biztosítás, az kell.
AMi egyedül megéri még, az a lakáskassza.

C írta...

Tényleg, egyszer olvastam, hogy a különböző megtakarítási formákban az a jó, hogy költségként jelennek meg az ember életében, és így teljesen tiszta sor, hogy azt "be kell fizetni", mint egy számlát. A jó hír az, hogy megmarad utána is:).

Amúgy nekem is az volt, hogy tulajdonképpen tökjól meg tudtam magyarázni, hogy miért költöttem annyit... én egyébként főleg kajára költök, mert nem fogok főzni/15 perccel korábban szendvicset csinálni. De a ruháimnál is úgy érzem, hogy a fele igazából nem is hiányozna túlságosan a ruhatáramból (pedig egyébként nem vagyok kimondott soppingolós típus, tényleg nincs az átlaghoz képest sok cuccom). Szóval ha lehet látni, hogy az egyik kategória kiadásai rendszeresen magasok, akkor lehet csak arra a kategóriára fókuszálni, hogy talán nem is kell onnan minden annyira.

Csak persze az is lehet, hogy egyszerűen tényleg nem tudtok annyit megtakarítani. De lehet, hogy kicsiben kéne kezdeni, amolyan "meg tudok-e takarítani minden hónapban 5-10.000 forintot?"-szerűen (lehet, hogy hülyeséget mondtam az összeggel, ahogy írtam, sajna fogalmam sincs se a keresetekről, se az árakról, se a háztartás vezetéséről)

llaura81 írta...

Hál' istennek, rendelkezünk megtakarítással. Igen, az exceltábla jó 5let, tudatosan beírni kiadásként az összeget - nálunk fundamenta van (még szabad felhasználású) és nyugdíjpénztár. Ezen felül külön bankszámlára megy általában havonta némi megtakarítás. Minden hónapban előre megtervezem excelben a kiadásokat - azért nyilván van, amit nem tudunk előre, majd előre elutalni a megtakarításra szánt összegeket.

Unknown írta...

A nagyanyám sóhajtozott mindig, hogy kár, hogy ma már nem úgy tekintenek az emberek a nyugdíjra, mint régen, amikor elkezdődött a nyugdíj intézménye: biztosításként. Szóval nem ez volt az egyén kizárólagos megélhetési forrása, hanem afféle kiegészítés. Ma már ez sokaknak eszükbe se jut, a jövőbeli nyugdíjra alapozzák időskori egzisztenciájukat. A dédszüleimet pl. még vetésforgóban tartották el a gyerekeik. A nagyapámék 12-en voltak testvérek, mindenkire egy hónap jutott, a nagyanyámék csak ketten voltak testvérek, ott fél-fél év jutott egy gyerekre, és emellett volt a nyugdíj, ami afféle zsebpénzként funcionált (mert a dédszülők már későn kerültek be a rendszerbe, nem tudtak elég szolgálati időt gyűjteni).
Szerintem nekünk is erre kell már felkészülnünk.
A kiadásokról: nálunk pont a fagyi a legveszélyesebb tétel a nyáron :D
Hihetetlen mennyiségű pénzt el tudunk rá szórni öten. És mondhatjuk, hogy ne legyünk már ennyire sz.rrágók, hogy már ezt se engedjük meg magunknak. Pedig mondjuk otthoni fagyizással félre lehet tenni a gyerek félévi gitárórájára valót.
Tartalék: a mániám, hogy félévnyi pénz legyen eltéve. Pontosan arra felkészülve, hogy ma már bárki bármikor lehet munkanélküli. Legyen ennyi időnk gondolkodni, újra tervezni, megmozdulni.

Arzénka írta...

Bocs, Unknown=Arzénka, csak közben kiléptetett a nyomi blogger. :(

Unknown írta...

Nekem a válásomig volt megtakarításom, aztán elszállt az egész a szabadulásra.

Amit aztán összekapirgáltam, azt elvertem a 2x szülés táján a szülészorvosra, majd ami még maradt, azt vitte az az időszak, amikor a Párom munkanélküli lett.

Most 1,5 éve dolgozom (gyed után) ismét, a megtakarításunk jelentéktelennek minősíthető és már mindenféle összeírós módszerrel az jön ki, hogy ha kifizetjük a gyerektartás+hitel+rezsi+kaja+egyéb havi szokásos témákat (bérlet, rötyipapír, gyógyszer), tankolunk 1,5-szer, akkor mondjuk marad 40ezer forintunk. Ami általában nem marad mégsem, mert hol a cipőjüket növik ki a gyerekek, hol lebetegszik valamelyik és aranyárban mérhető gyógyszert kell venni és hasonlók.

Kizártnak tartom, hogy ne lehetne spórolni így is, de még tanulnom kell... kaja, (gyerek)ruha terén pl. biztosan volna költséghatékonyabb megoldás.

Valami önsegítő csoportba kéne járnom, ahol a kezemre ülnek, amikor a gyereknek az ötödik használt pörgős ruhát akarom megvenni... mert ugye nem drága 800 forintért vagy 1500-ért, de pont három is elég lenne belőle valószínűleg. Ahogy a "na most már feltétlenül megérdemlek egy pizzát" hangulattól is azabadulni kéne, mert az ilyen apróságnak tűnő témákon lehet igazán elcsúszni a magamfajtáknak legalábbis.