Vannak napok...

... amikért cseppet sem lenne kár, ha meg sem történnének. Ezeket a napokat könnyen fel lehet ismerni. Vegyük csak a mait.
Van-e annál szebb, mint arra ébredni, hogy a szánk egy része ötszörösére duzzadt? Ilyenkor szembesülök azzal a ténnyel, hogy legalább annyira hipochonder vagyok, mint Jura... A tükörből sajnos nem Angelina Jolie nézett vissza, hanem Frankeinstein közeli rokona. Bedagadt szemek, bucira duzzadt, és ettől csálé száj. Csodás.
Amikor levonszoltam magam a földszinte, kiderült, hogy a kutyák összehányták és hugyozták az előszobát, és a fekhelyüket. Nézzük a dolog jó oldalát, legalább nem léptem bele...
Megfelelő mennyiségű kalcium és allergia-gyógyszer elfogyasztása után már tudtam szívószál nélkül enni-inni, azaz tudtam volna, de addigra brutális hányinger tört rám. Ekkor még mindig csak reggel nyolc volt, így tehát biztos lehettem abban, hogy ez a nap pontosan olyan nap.
Megyek, keresek egy nyugodt kis zugot, ahol csendesen elvinnyoghatok a nap további részében...