Krupp és malachalál

Vannak tejesen átlagos esték. Apa elutazik külföldre, és lerakom a gyerekeket, majd magam is villanyt oltok.

Aztán úgy az éjszaka közepén, a legédesebb álom legpihentetőbb percében minden felfordul. Kruppolva fuldokló gyerek kúszik be a takaróm alá, azt szipogja, rosszat álmodott, de igazán rémeset, és tapad, mint egy forró borogatás, próbál a bőröm alá bújni, és közben ugat, ugat.

Mire megnyugszik, én teljesen felébredek, majd mire én is kidőlök újra, szinte vezényszóra újabb két pár jeges tappancs nyomul a takaróm alá.

Persze az alvásnak lőttek, kelés, öltőztetés, három gyerek szanaszét cipelése, utána bevásárlás (egy hétre főtt ételnek), gyerekorvos, főzés.

Este még beutaztam Pestre, beszélni a pszicho nénivel, akihez Emma fog járni, de hétkor esek haza, kutyák, gyerekek éhesek, pörög minden és mindenki, vacsi, kutyavacsi, pakolás, jajmégvanlecke, és a legzizzentebb pillanatban Iván beállít a konyhába. "Emma, vagy meghalt a malacod, vagy alszik." Jaj ne - gondolom, aludni már látta sokszor, ez a másik verzió lesz.

Kisereglünk az előszobába, igen, állapítom meg egy halottkém szenvtelenséggel, Kakaó immár a mennyei mezőkön rágja az almacsutkákat. Mindenki ott nyomul a ketrecnél, kutyák, gyerekek, Suzyban valami ősi vadászösztön kél, orra rátapad a halott malacra, amit éreklődő gyerekfejek között emelek ki a ketrecből. Tényleg halott? Mi baja lett? Nagyon öreg volt? Hol a szeme? Miért van csukva? Miért lapos? Stb... Záporoznak a kérdések, miközben próbálok jópofát vágni a hideg és merev állat érintéséhez. Komolyan, ezt nagyon utálom. Aki fogott már döglött állatot, tudja, miről beszélek...

Berakom egy zacskóba, de ekkor már ketten zokognak, Emma szeméből csendben ömlik a könny, basszus, gondolom, erre a gyerekre nagyon rájár a rúd... Milos ordít, (némi franciás akcentussal) hogy szegény malacka meghalt, egy szappanopera főhősét megszégyenlítő szinpadiassággal omlik össze. Iván a rá jellemző szenvtlenséggel elemzi, hogy mi lesz a malackával, ha berakjuk a kukába (a szeméttelepen szétvágják, meg összenyomják, stb.), igazán szívmelengető téma, legszívesebben én is ordítanék, hogy basszus, Jura is de jókor utazik el...

Berakom malackát a garázsba (de előbb kihajtom onnan a macskákat, de a gyerekek is nyomuknak, végül csak sikerül lecsuknom a garázsajtót), holnap majd elásom.

Milos közben a halállal ismerkedik, hiába mondom, hogy a kis malaclélek már az angyaloknál van, igazi fatalistaként közli, hogy dehogyííís, a malac a garázsban van.

A megzizzent gyereksereget felterelem, zuhany, leckeírás, szundi...

Mostanra alszanak, remélem semelyik nem álmodik halott malacokról, és ezúton is küldöm forró csókjaimat abba a varsó-béli csendes kis szállodai szobába, ahol a jobbik felem éppen a másik oldalára gördül az ő nagy magányában.