Egyszerűen imádom az ovis családi napot. Isteni hangulat, móka, kacagás, evés, ivás,
Az idei téma az indiánok voltak, a csapatunk neve Villámló Fakanál volt, a főztünk művészneve pedig "rókákkal táncoló leves, a törzsfőnök ajánlásával tüzesvíz utáni napokra".
A bográcsot elszámoltuk, a miénk kicsi lett, Timi hozott egy nagyobbat, nem sok maradt belőle, mert híre ment, hogy haj de finom, csak úgy sorakoztak az emberek a tányérukkal. Nagyon sokat nevettünk, olyan gondtalan, jókedvű nap volt, mint amilyen ritkán esik meg az emberrel. Leginkább akkor, amikor sok jóbarát összejön, tüzet rak, hozzávalókat szel, mindenki kavar egy kicsit az ételen, aki csak elmegy mellette.
Pedig még az eső is alaposan elvert minket. Eredményhirdetéskor egymás mellett ültünk a padon a csajokkal, izgatottan fészkelődtünk, és amikor megtudtuk, hogy mi nyertünk, sikítoztunk és ugráltunk, mint a bolondok.
Nagyon büszke vagyok magamra, mert tulajdonképpen én főztem, a többiek a kukta szerepét töltötték be. A szuper csapatpólónk Edinát dícséri, Brigi hozta az innivalókat (többek között isteni mézes-fahéjas tüzesvizet).
Az a helyzet, hogy nyerő csapat vagyunk...
Az oklevelünk:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése