2012/06/04

Ágyrajáró

Valahogy még nagyon össze vagyunk kötve. Ritkán álmodok rosszat, de ha igen, akkor ő is. Szörnyű rémálmom volt, Miloska elveszett. Torokszorító, rossz érzéssel ébredtem, még mindig hevesen dobogó szívvel. Pár perce feküdhettem, mikor Miloska a fal túloldalán felvinnyogott, azt motyogta, hogy "anya, anya", majd át is jött.
Befeküdt mellém, szorosan hozzámsímult és azonnal el is aludt. Álmában ellazult, és felvette a szokásos "fel a kezekkel" pózt, ahogy általában aludni szokott. Még most is durmol, ami igazán ritkaság a részéről.

Nincsenek megjegyzések: