A megbeszélés

nagyon pozitív kicsengésű volt, örülök, hogy ilyen nyitottak a tanárok. Megbeszéltünk egy csomó mindent, beizzítom a lamináló gépet hétvégén, lesz mit csinálnom szeretném, ha hétfőre összeállna a dolog, hogy kezdhessünk is.
Mindent megmutatok majd, ha kész van, úgy egyszerűbb lesz elmagyarázni, hogy mi mire való.

Egy másik kérés, kérdés is elhangzott Zsuzsa néni részéről (aki persze egyébként nem néni, mert velem egyidős fiatalasszony), mégpedig pont a nagy szívügyembe kérdezett bele, a tesókönyvbe.
Régi vágyam ez, azt hiszem hiánypótló mű lenne. Van egy könyv, az Autista a testvérem, ami nagyon jó, de én valami egyszerűbbet, színesebbet szeretnék.
Zsuzsa pedig egy pont ilyet képzelt el. Az a megtiszteltetés ért, hogy minket kért meg, hogy testesítsük meg a könyvben szereplő családot. Nem szeretné az eredeti (angol, amerikai) képeket felhasználni, szerinte (és szerintem is) jobb lenne, ha egy valós (magyar) család szerepelne.
Nagy örömmel töltött el ez az egész, azt hiszem kicsit meg is lepte a hirtelen nagy lelkesedésem, mert eléggé félve kérdezte meg, meg is értem, sok család nem vállalná az arcát egy ilyen nyilvános dologhoz.
Én viszont úgy érzem, hogy kívánságommal égnek eresztett lufim visszaszállt egy nagy ajándékkal megrakva :-)