Beteg

Még pénteken:
Épp csak most gyógyult meg. Ma reggel vidáman aratta a babérokat az oviban. Komolyan, ez megér egy külön posztot...
Szavamat ne feledjem, ma reggel is úgy keltünk, hogy ő Ani nénihez akar menni. Hát menjünk. Úgy vonult be az oviba, mint a legkisebb királyfi. Mivel ő szinte oda született, mindenkit ismer, mindenki ismeri. Az óvónénik körülrajongták, az összes csoportot  végigrabolta, autókkal a hóna alatt sasszézott a folyosón. Én egy darabig követtem, próbáltam rávenni, hogy ne kapja szét az ovit, de az óvónénik megvédték, nagyjából mint tíz vajszívű nagymama, versengtek a szaváért, ájuldoztak, hogy milyen nagyot nőtt, milyen okos, de szépen beszél, tessék itt egy kiflicsücsök, nem baj az, ha morzsázik.
Persze közben én is szóba elegyedtem itt ott, mondanom sem kell, Miloska cseppet sem hiányolt. Az biztos, hogy nekem hiányzott az ovi, jó, hogy jövőre megint oda fogunk járni.
Nagy nehezen átrimánkodtam a bölcsibe.
Délután hosszas kavarodás után Emma barátnőjével többen mentünk érte. Etette a nyuszikat az Árnyas kertben, szaladgált. Felmentünk az ikrekhez, ott is jött-ment, csacsogott. Aztán egyszer csak kicsit nyűgös lett, ölbe kérte magát, kettő perc múlva pedig már 39 fokos láza volt.
Én gyereket ilyen gyorsan lebetegedni az életben nem láttam.
Azóta (hétfő):
Továbbra is beteg, hol lázas, hol nem...