2012/03/12

Hobbi

Most látszik igazán, amikor nincs rá időm, mennyire fontosak a kis hobbijaim, hogy egyensúlyban legyek.
Hetek óta őrült tempóban szerveződik az életem, csak loholok magam után, egyszerűen nulla időm van a saját dolgaimra. Illetve ez nem igaz, egy új mániám van alakulóban, a baromfitartás, de erről majd később.
Vagyis nem is később, inkább most.
Tehát elhatároztam, hogy baromfit fogok tartani. Van hátul a garázs mögött egy kis elkerített, lebetonozott rész, valaha kutyakennel volt. Egy kutyaól csontváza még mindig ott van.
Íme:
Kell rá kaput szeretni, és tyúkólat eszkábálni. Beköltöztetni a pipiket, és kész. Alaposan utánaolvastam, minden  megvan fejben, de a dolog ténylegesen nem mozdul, türelem, türelem, csak belefutok ebbe mindig.
Kötni és szappanozni nem volt időm az elmúlt időszakban, így a tyúktervezésen kívül egyszerűen nem  tudtam fizikailag alkotni. Ez pedig nagyon frusztráló. Egyszerűen muszáj valami kézzelfogható dolgot produkálnom a saját örömömre, mert ez tart meg önmagam számára.
A háztartás, a gyereknevelés, a napi problémák megoldása nem kézzelfogható, termékeny tevékenység, még akkor sem, ha egyébként örömmel csinálom. Kell egy kis rész bennem, ahol önmagam lehetek, alkotó, tevékeny valómban, ami csak az én kis örömöm, függetlenül minden mástól. Ha ez nincs meg, néha nem vonulhatok el a saját kis lelki szobámba, akkor úgy érzem, kezdek elveszni, anyarobottá válni, ettől pedig nem érzem jól magam. És ha én nem érzem jól magam, akkor az bizony kihat az egész családra.
No még egy hetet adok magamnak, Miloska megint beteg, plusz jön a hosszú hétvége, indul Emmának a szinkronúszás, a rajz, iskolai ünnepség, stb, stb... 

Nincsenek megjegyzések: