Nagyon, nagyon, nagyon jó és hasznos volt. Tényleg. Minden perc
Többek között azt is megtudtuk, hogy milyen jogaink és kötelességeink vannak iskolai dolgokban, és az is kiderült, amit már régóta lehetett sejteni, hogy pontosan annyi jogunknak fognak eleget tenni, amennyit kiharcolunk magunknak. Na de mondjuk ezzel gondolom senkit sem leptem most meg.
Így történhetett az is, hogy megérett bennem az elhatározás, hogy az iskolai dolgokat márpedig sínre teszem (első lépést lásd lentebb). Ha elakadnék, az AOSZ-osok segíteni fognak, amiben csak tudnak, márpedig hozzám képest lényegesen többet tudnak.
Mivel az iskola részéről a jóindulat és az akarás megvan, ez már fél siker. A többit meg csak összetalicskázom nekik, ha másért nem is, de talán egy következő autista (párdon, megtudtam, ez elavult elnevezés, helyesen: autizmussal élő) kisgyermeknek kijárom az utat, az is valami...
3 megjegyzés:
iricc, azt a részét vetted, hogy odáig oké, hoyg a gyereknek JÁR a fejlesztés, megfelelő pedagógus, stb, és ez mindezt lesz szíves biztosítani neki az önkormányzat, de az, hogy ezt abban az iskolában tegye ahova most jár Iván, arra már nem kötelezhető? Tehát ez iskolaváltással járhat, erre készenálltok? Érdemes lenne megnézni, hogy van-e a környéken olyan iskola aki AA szerint fogad autistát, mert ha van, akkor logikusan azt fogják kijelölni.
(én ezért nem indulok neki ennek a körnek, mert az én lányom még egy iskolaváltást nem bírna el)
És igen kurva jó volt a képzés. Mondjuk viszonylag sokat bőgtem utána, de sok szempontból komoly aha élmény volt, pedig összeolvastam már párezer oldalt a témában.
Kötelezhető, mert benne van az alapító okiratban a dolog, egyelőre csak körülírva, sőt, most fog bekerülni kifejezetten úgy, hogy autizmus.
Első perctől kezdve nyílt lapokkal játszom, úgy vették fel Ivánt, hogy mutattam a diagnózist, a Bizottság felhívta az igazgatónőt, ez a kijelölt iskolánk.
Volt lehetőségük visszautasítani, most már nem tehetik meg.
ez persze így más, sok sikert, remélem hamar eléritek
Megjegyzés küldése