Egy hosszú út vége

Úgy néz ki, Miloska befejezte a szopizást. Múlt hétvégén szopizott reggel utoljára, azóta nem kéri. Vagy ha mégis, nagyon könnyen le tudom beszélni róla.
Egyik szemem sír, a másik meg nevet. Végülis három éves elmúlt, bőven ideje van már. Nem bántam meg, hogy kivártam, amíg ő maga szokik le róla.
Másrészt ezzel be is fejeződött a kisbabás korszak az életemben, hiszen több gyerekünk nem lesz már, többet nem fogok szoptatni.

Mindazonáltal elkezdett félni a sötétben, egy ideje kis éjszakai fénnyel alszik, de tegnap este halálra rémülve, zokogva hívott vissza, hogy fél a sötétben, és mozog az ágya. Szegénykém végül az ölemben szunnyadt el. Mostantól totálisan leáll minden olyan tévéműsor, ami nem neki való, Emma sem nézhet CN-öt, és anyu tévézését is szigorítom, konkrétan bebe tévé, és ellenőrzött DVD mehet csak és kizárólag. Lesz morgás, de pont tojok rá.