Holnap jön A Fotós!
Gondoltuk, hogy olyan remekül sikerültek Baricz Kati képei rólunk, amikor Emmával voltam terhes, hogy ezt meg kell ismételni. Sajnos Ivánnal elmúlasztottuk...
Be is vagyok tojva, mert köztünk legyen szólva, meglehetősen szarul nézek ki. Azokhoz a pocakos fotókhoz képest eltelt hat év, és hát tudjuk a háborús évek szabályát, én közben tizenkettőt öregedtem. Cukin gömbölyödöm attól a plussz tíz kilótól, olyan helyes kis töltöttgalamb vagyok (vö. undorító hájhurkák a legváratlanabb helyen)...

Szóval gyerekek oviból kiiratva holnapra, én meg készülődöm. Hogy miket is szeretnék, milyen képeket, milyen ruhákban, beállításokban.
Ezért aztán a mai napom aktív készülődéssel telt. A gyerekek ruhái megvannak, a mieinkről még halvány fogalmam sincs.
Tegnap befestettem a hajam, ma délelőtt pedig legyantáztam magam itt-ott. A teljes Kínai Nagycirkusz guminő csoportja hozzám képest kutyafasza volt. Meglehetős kihívás a saját hasamat megkerülve eljutni a fazonomhoz, amivel egyébként hetek óta nem volt szerencsém találkozni. Megjegyzem nem is baj... Viszonylag csekély véráldozatok árán megszabadultam a felesleges szőrzetemtől.

Egy gyors zuhany, végül itt ülök az Emma kacsás zuhanysapijában, holt tengeri iszap arcpakolásban, amitől bőröm üde, bársonyos és kipihent lesz. Legalábbis a csogamoláson lévő reklámszöveg szerint. Hát nagyon ajánlom, hogy az legyen, mert látványra rémes, szagra a cucc innen a sarki dagonyából is származhatna, és olyan horrorisztikus látványt nyújt a képes felemen száradó, pergő zöld sár, hogy a kutya kis híjján szívattakot kapott, mikor meglátott.

Kettőre pedig fodrászhoz vagyok hivatalos. Remélem ennyi tatarozás után (no meg jelentős fotosop bevetésével) emberi formát öltök majd a képeken a gyönyörű gyerekeim és a sármosan őszülő pasim mellett.
Ha nem, még mindig eladhatom az egészet a Moby Dick - A bálna visszanéz c. film forgatásához gondolatébresztőnek.