Minden kis apró jelet megragadunk, hogy bebizonyítsuk, ez mar a javulás.
Egy óra ket perc telt el ket hasmenes között? Ez bizony eredmeny... Ejjel nem tizenegyszer, csak hetszer ült bilire? (Na jó, este dupla adag hasfogót kapott) Harsány sikoltozás közepette veri az öccse fejet a kisvasúttal? Hát egy kiszáradás felben levő gyerek bizony nem így viselkedne...

Jurával összeszokott katasztrófaelharitó csapatkent viselkedünk, szinte túlzott udvariassággal szólunk egymáshoz ("Nem, nem edesem, most EN viszem a bilit kimosni, te csak pihenj"). Ez a házassági eskü "betegsegben, rosszban" resze, es mi vitezul teljesítünk.
A tenyek kerlelhetetlenek, sajnos nem a mi szájízünk szerint alakulnak.
Ugyanis a tenyek ugyanazok, mint tegnap es tegnapelőtt. A hasmars ötödik napjába leptünk, változatlan intenzitással megy Emma hasa, ugyanúgy görnyedezik a fájdalomtól. Egyre nehezebb beletölteni a Sodiorált. Mostanra a testi fenyítest is kilátásba helyeztem...
Mindeközben egy új eletforma van kialakulóban, kiderült, hogy fosizás közben számtalan dolgot lehet csinálni. Sorra vettük a ujjakat, melyiket hogy hívják es miert, hogy milyen lesz az elet fosizás nelkül (valójában egyre kevesbe tudom felidezni, milyen is az elet állandó fosizás nelkül).

Mindeközben úgy tűnik, hogy elkaptam Jurától az influenzát, mert mostanra nekem is erőst fájnak a lábaim, izületeim, nem csak neki...