Címszavakban
Emma megint kruppol, és mivel most más baja tényleg nincs, az allergia felé terelődik a gyanú mindinkább.
Meghalt a tengerimalackánk, aki ráadásul nem is a miénk volt, csak gazdái távollétében nevelődött minálunk jóideje. Úgy tűnik ezt a szélsőséges időjárást már nem bírta a kis szíve.
Megsirattuk, eltemettük.
Öcsi ma reggel lezúgott a lépcsőn, a délelőttöt a kórházban töltöttük. Sürgősségi, koponyaröntgen, gyerekosztály, szemészet, gyerekosztály. Három óra alatt teljesítettük a versenyszámokat, az összetettben igen jó helyezéssel zártuk a napot.
A végeredmény: fél tenyérnyi vérömleny a fején, a füle bedagadt, vörös és lehorzsolt, a nyakán van egy kb. 8-10 cm hosszú vastag hurkaszerű horzsolás. Úgy tűnik agyrázkódása sincs, kemény fejűek ezek a Sándorok!
Mintegy hat órával egy borzalmas zuhanás után minden tekintélyemet latba vetve kellett lebeszélnem róla, hogy ugyan ne sétálgasson már a kanapé háttámláján (igen, ott! talán kötéltáncosnak készül).
A szótára új mondattal gyarapodott: " eszete a éccőn" = "leestem a lépcsőn".
Most pedig megyünk Emmával a homeós dokihoz.
U.I. Egy szép, csendes gumiszobára vágyom...
2007/08/01
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Aha, szóval ez az a boldog állapot, amiről írtál a pohly.hu-n! :-) Emberszerűek, de sokat ugranak fejest a lépcsőről... Hát igen, de nekem mégis ez tűnik vonzóbbnak!
Hú, jó kis napjaitok vannak mostanában. Látom nem unatkozol!
Én sosem unatkozom! Pedig már úgy vágyom rá :-)
Ó nem csak a lépcsőről ugranak fejest, hanem mindenhonnan :-)))
Megjegyzés küldése