Rohadt szar flessem volt az előbb.
Jura továbbította mélen a szegedi programot (egy cég hívta meg őket családostul), és én valami poénosat nem értettem meg belőle.
Jaaaaj, hát az vicc! - mondta életem párja - itt az irodában mindenki harsányan röhögött, mikor elolvastuk.
Akkor azt éreztem, hogy egészen mélyre süllyedek, a torkomban szorító gombóc nőtt, és potyogni kezdtek a könnyeim. Az egyetlen kapaszkodóm, a humorérzékem, ami a legsötétebb gyeses időszakomban is mentőövem volt, most úgy tűnik cserbenhagyott. Lelki szemeim előtt felrémlett, ahogy az irodában valaki hangosan felovassa a levelet, és a megfelelő pillanatban (hiszen rajtam kívül mindenki érti ezek szerint a poént) harsányan felnyerítenek.
Mindig érzem azt a kis szúrást a gyomromban, mikor Jura a benti tolvajnyelven mond nekem valamit (amit én honnan is tudnék), és én meg nézek értetlenül (a legrohadtabb, amit én szívből gyűlölök, az a "minden jó?" kérdése). Ez ahhoz a másik világhoz kapcsolja, amihez nekem semmi közöm, amelyik világban a számomra egyik legfontosabb ember napi 12 órát tölt el. A maradék ébren töltött ötöt-hatot eszelős rohanásban töltjük, vagy agyleszívott bambulással.
Az én világomban énekelünk a kakinak, disney hercegnők masíroznak rózsaszín ruhában, hullik a homok mindenből, az étel kis katonákból áll, és a mosógép állandó zúgása adja az alapzajt.
Faszkivan bazmeg
2007/08/29
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
11 megjegyzés:
Nekem a halálom, a "mondtam már nem?" kezdetű. Azaz én, aki kikerültem a vérkeringésből, mivel gyereket szültem és már nem dolgoztam velük a telepen, teljesen kiestem abból a légkörből, társaságból. Időnként kiderül egy-egy sztori, esemény, poén, stb., mire én rácsodolkozom, elámulok, közben lehet már féléves esemény, mindenki tud róla csak én nem, na, ekkor jön a "mondtam, nem?". Én meg ekkor érzem, hogy kimaradtam/kimaradok/....
Szlivka
Lányok!
Ne csüggedjetek nem csak veletek fordulhat elő ez.. Pedig én is dolgozom -lassan 1 éve- de néha olyan pöffeszkedő bír lenni a pasim velem, hogy csak lesek. Csak ti most úgy érzitek kimaradtok valamiből, pedig igazán nem is. Illetve ezen az sem változtat ha dolgozni mentek mert 1. akkor sem vagytok képben a másik munkájával 2. akkor is fontos lesz a disney, kaki és társai. :)
Döby
Iricc, ne aggódj ennyire, nemcsak te maradtál ki Valamiből, ők is.
Azt hiszem, ez a legtökéletesebb megfogalmazása annak, amit én is szívből utálok ebben a gyerekszülés-nevelés dologban. Mert imádom a gyerekeimet, tényleg, és mondhatnák: akkor mi kell még, hiszem még dolgoznom sem kell, nemhogy örülnék. De ezáltal kimaradok egy másik világból, egy olyan világból, ami egészen a gyerekek születéséig, tehát többtíz évig az életem része volt nekem is, és most már csak az övé. Az enyém az játékautók, kirakók, főzelékek világa.
Nem az ő világa hiányzik nekem, hanem egy saját, felnőtt világ.
Persze nem ez megoldás minden nyűgre, sőt, összességében nehezítené is a dolgomat (hiszen ez a világ is maradna), ezt józan ésszel én is tudom, de azért néha úgy érzem, nem a való világban élek.
imádlak én, iricc, az van. :)
(úgy látszik, én még nem vagyok elég régóta itthon...)
"jöttem haza este és nagy ujjongást hallok a fürdőszobából, bemegyek és azt látom, hogy a feleségem, a nagy meg a kicsi körülállják a bilit, a visítozva tapsolnak, hogy hurrá, kakííílt bilibeee! apaaa ! nééézd! és azt mondja a feleségem, hogy akkor énekeljük el a kakidalt, és valami durva bensőséges együttlét kötötte pket, ahogy elkezdték a bugyuta kis "viszlát, te jó kiskakiii..." kezdetű dalocskát, ha érzelmes faszlennék azt írnám egy fényburok kötötte össze hármukat... na basszus ezt utálom a legjobban, a félmondataikat amiből értik egymást, a mozdulatot, ahogy miközben félkézzel az ebédet kavarja elkapja a kicsit ahogy épp kirántja a kést a fiókból, felismeri a nagyrajzán az anyát babával hasában mikor én csak egy hülye pacát látok, hogy délután kettőkor megnézhet egy filmet, hogy naphosszat szaladgálnak az udvaron, tanítgatják a kutyát, együtt alszanak el délután, és közben annyira együtt vannak, annyira egy a világuk, hoyg én alig férek bele.
Az én világomban meetingek vannak, meg disztibúciós margó, meg shipping cost és boot és reboot újra és újra..
faszkivan"
dalia voltam :)
mr x.-en behalok, komolyan itt röhögök hasamat fogva, pedig kint kellene csacsognom a szomszédokkal a mai tudományainkról, mit ettünk, mennyit tojtunk, és szemem előtt pillangókat lesegetve mesélni a gyereknevelés csodáiról. de komolyan, csak röhögni bírok :-)) éljen mr. x., meg a fű, ami a másik oldalon mindig zöldebb :-)
Kriza
dália, te milyen édes vagy! (ezt most a legmosolygóbb hangomon mondtam):)
Megjegyzés küldése