Napok óta be sem kapcsoltam a gépet. Én az internet- és fórum-függő most teljesen közömbösen gondolok erre, és ha választanom kell egy fél óra netezés és egy fél óra heverészés között, hát bizony a heverészést választom.
Nem emlékeztem már rá hogy a tejcsinálás ennyi energiát von el az ember szervezetéről, néha ijesztő éhségrohamok törnek rám. Szerencsére ilyenkor nem zabálom magam halálra, de ennem muszáj.

Egyébként azt hiszem mindenkinek a második gyerekkel kéne kezdenie. De nekem biztosan. Szinte gyerekjátéknak tűnik a kicsi körüli mindenféle teendő. Pedig sokkal macerásabb gyerek mint Emma volt. Vagy talán ő is volt ennyire macerás, csak már nem emlékszem? Engem is utolért volna az anyákat sújtó szelektív emlékezés? Néha azt hiszem igen.
Közben Jura olyan sokszor mondogatja hogy "olyan csodálatos anya vagy te édes szerelmem", és én ilyenkor kacéran azt felelem neki hogy "nem is, te hazug rossz kutya!", de közben hálás vagyok neki hogy ezt mondja, és így is gondolja. De egy picit el is komorulok, mert eszembe jut hogy milyen sokszor vagyok türelmetlen, önző, veszekedős. Sokkal sokkal jobb akarok lenni. Ez örökös konfliktusom önmagammal.

Közben meg azon is morfondírozom, hogy olyan sok helyről hallom hogy a szülés óta kissé megrendül a szexualitás a kapcsolatokban. Nők szinte büszkén súgják egymásnak hogy hát ők bizony nem kívánják a szexet amióta terhesek, vagy szültek. Olyan rémtörténeteket is hallok hogy szülés után hónapokig nem éltek házaséletet. Bevallom az utolsó trimeszterben én sem voltam az a végzet asszonya, és egy pihentető alvás jobban lázba hozott mint egy hancúr, de a szüléssel mindezt mintha elfújták volna. Mintha egy nagy nyomasztó felhőt fújtak volna le rólam. Olyannyira hogy amikor másnap meglátogatott a férjem a kórházban, hát bizony azon morfondíroztam, hogy milyen csendes sarokba tudnám észrevétlenül berántani.
Azóta is szinte szűntelen vágyakozással gondolok rá, mintha friss szerelmesek lennénk. 6 hét? Te jó ég! Hát ki bírja azt ki? Mi 8 nap után elbuktunk...