2004/11/26

ivan
A fiam tekintete...
Ma este ahogy ringattam, szórakozottan nézegettem az arcát. Félig lehunyt szemmel meredt a világba. Akkor egészen megborzongtam, mert Jura tekintetét láttam meg benne, egészen kicsiben.Ugyanaz az okos, kedves, mindent tudó tekintet, mint az apjáé. Elöntött a szerelem Jura iránt, és hálát adtam a sorsnak, hogy ilyen férj jutott nekem. Megunhatatlan csoda, ahogy felfedezem a bennem növekedett, belőlem táplálkozó gyermekemben az apját, a szerelmemet.
Az arca már most karakteres, egyedi vonásokkal. Próbálom felfedezni a hasonlóságot valamely általam ismert rokonnal, de ő nem hasonlít senkire. Ő csak saját magára hasonlít, hittem egészen eddig, de ma felfedeztem az eddig jobbára lehunyt szemhéjjak mögötti titkot.

Nincsenek megjegyzések: