Ma először kerültem komoly dilemmába hogy vajon egymagam melyik gyerekhez ugorjak ugyanabban a pillanatban.
Jura éppen kihúzta a lábát az ajtón a két naggyal, hogy menjenek moziba, amikoris elkezdtem tisztába tenni Ivánt. Mindkét gyerek fel volt ajzva, négy gyerek már komoly rajcsúrra képes. Emma rohangált egyik szobából a másikba egy számítógépes egérrel, mikozben Iván kimerülten zokogott a kezem alatt a pelenkázón. Egy tökéletesen időzített pillanatban emma elvágódott a küszöbben, és a szájában az egér dugaszával arcra eset... Ivánra rádobtam egy textilpelust, és felkaptam Emmát, visszaugrottam a pelenkázóhoz (mert bár Iván még nagyon kicsi, az ördög nem alszik). Szegény kicsikém szájából dőlt a vér, összekeveredett a nyállal és a takonnyal, amit beledörgölt a pólómba, miközben hozzám bújt.
Iván újra elkezdett sírni, valószínüleg fázott. Na ekkor raktam le a közben kicsit megnyugodott Emmát, aki persze ezen megsértődött. Rekord idő alatt pelenkáztam be Ivánt, miközben Emma zokogva kapaszkodott a lábamba, megpróbált felmászni az ölembe.
Végül szegény Ivánt leraktam az ágyába, és Emmának adtam árnikát a szájsebére. Közben szerencsére legalább a vérzés elállt.
Gyorsan leraktam aludni, nem is tiltakozott, egyből mély álomba zuhant, én pólót cseréltem. Eközben Iván újra felhergelődött és a sok sírástól mégjobban szörcsögött mint eddig. Egy gyors orrszívás, ringatás.
Mázlimra pont akkor keződött a Totalcar a tévében, így lerogyhattam elé, és a közben rajtam elszenderedett Ivánnal megnéztem.