Hát itt van ő, megérkezett. 2004 november negyedikén megszületett Sándor Iván László.
Egy problémamentes, és viszonylag élvezhető terhesség után egy álomi villámszülés (gátvédelem, és minden egyéb beavatkoás nélkül), majd szinte pimaszul könnyű gyermekágy következett, a tejem a második napon beindult, de mellem volt szives az oly rettenetes belövellést (feszülő, betonkemény, forró, csomós cicik) mellőzni, egyszerűen csak lett tejem, egyre több, nagyon sok, árad. Imádom az ézést ahogy táplálom a gyermekem.
A gyermekem, aki olyan tökéletes.
És mégis dúl bennem egy csomó ambivalens érzés. Szerelmes vagyok a lányomba, és imádom a fiamat is. Mégis csalónak érzem magam. Senki sem mondta hogy ez ennyire nehéz lesz. Hogy ilyen nehéz kettőt szeretni...
Talán amikor alszanak. Két szuszogó kis csomag, belőlem sarjadzott élet. Akkor kezdem sejteni milyen is lesz majd szeretni őket együtt, belső vívódás nélkül.