Kifejlesztettem egy szépruha- és üléshuzatbarát etetési módot színes pempők esetére. Van etetősruha (ezer éves, több gyereket kiszolgált ócska rugi), előke (ikejás) éééééééés egy régi fehér törölköző az etetőszékre. Azért fehér, mert azt könnyű folttalanítani. Persze ez még nem igazi etetőszék, csak a hordozó, és bármennyire tiritarka is, csúnyán meglátszanak rajta a kajafoltok.
Ennek örömére még a konyhában kiszédült az üvegből a kiskanál. Természetesen (gyengébb idegzetűek és tisztaságmániások most ugorjanak a következő bekezdéshez) cékla-sütőtök kombináció volt benne. Ez saját készítésű elegy, szigorúan bio alapanyagokból (tartalmazott még csicsókát és anyatejet is, de az nem hagy maradandó foltot).
Megveregettem a vállamat, és beképzelten kacagtam önnön leleményességemen, hogy végre feltaláltam a fájdalommentes babaétkeztetést... A Sors máshogy rendelte...
Az elsőn kívül még kétszer fordult ki a kanál az üvegből. Először a fehér lepedőre (igen, az ágyban etetem a gyereket, máshol nincs hely), majd másodszor a szárítóról reggel levett (egyébiránt egyetlen) itthoni nadrágomra. Az szolgált egyedül némi vigasszal, hogy egy óvatlan pillanatban Emma széles ívben köpte ki a főzeléket, beterítve az előkét és a kajálós ruháját is. Kevéske vígasz, de ki a kicsit nem becsüli... ugyebár.

Azért az elgondolkodtató, hogy mostanában nem értekezek túl magasröptű dolgokról. Igen, az embert bedarálja a gyereknevelés. A gyerek megállás nélküli input (tej, tápi, főzelék, gyümölcs, tea, gyógyszer stb...) és output (kaki, pisi, takony, stb...) tevékenységének ellenőrzése, és szórakoztatása fárasztóbb, mint szenet lapátolni a bányában. Néha kicsit lazítok olvasással (Merle Francia históriájának kb ötödik köteténél tartok), de valójában este gondolattalanul zuhanok ágyba. (A háztartást direkt nem említem, az szinte szórakozás-számba megy, hiszen a szennyes edények és ruhák nem kezdenek el nyűgösen nyifogni, ha leteszi őket az ember valahova, és nem köteles az ember beszélgetni velük. Persze lehet, de az már más kávéház.)
Vajon valóban meddig tud az ember szórakoztató, széleslátókörű és művelt társa maradni a férjének, aki viszont egy ingergazdag környzetben tölti a napjának jelentős hányadát?!
Mindenesetre komolyan megrémültem a minap, mikor már a Mónika show-ra fanyalodtam. Innen csak egy ugrás (nem, nem a Sugár) a délelőtti matiné, a lompos megjelenés, az elhízás és a frigiditás. Jaj, most úgy megrémültem, hogy gyorsan eszek is egy kis thai kaját. Pálcikával, hogy érezzem milyen multikulti nagyvilági nő is vagyok én.