Ehh... Végigsöpört a családon egy jó kis betegség. Én kaptam a legtöbbet, a teljes repertoárt végigzongoráztam. Hányás, hasmenés, torok- és fejfájás, magas láz, nátha, gyengeség, izületi fájdalmak, stb, stb... Emmának a gyengített verzió maradt, ő csak lázas volt, kicsit náthás és nyűgös. A legnehezebb az volt, mikor hulla betegen (és nyűgösen) kell apolni a hulla beteg (és nyűgös) gyereket. Nem annyira jó dolog. Szerencsére (kopp kopp kopp) úgy tűnik kezdünk kilábalni belőle.

És hopp, az ártatlan polgár amint kilát a takonyból mit vesz észre? Nyakunkon a Karácsony.
Szombaton sikerült egy huszárvágással elintéznem a maradék bevásárlást, így már csak csomagolópapír és ajándékkísérőt kell venni.
Hónak persze nyoma sincs, és a megszokott örjöngéssé fajult vásárló hordákon kívül jóformán semmi sem utal arra, hogy vészes gyorsasággal közelg Az Ünnep. Az ablakokban is csak igen visszafogottan világítanak a szines égősorok, és a mi erkélyünkön nyarat megszégynítő bujasággal hajt és virágzik a muskátli. Teljesen önellátóvá képezte ki magát, kb 2 hónapja nem locsoltam, és tápoldatot sem kapott. Ez valami mutáns lehet...
E-mail-en is csak egy-két eltévedt karácsonyi angyalkás-fenyőfás jókínánság-giccs jött eddig.
Mindazonáltal nagyon várom már a Szentestét, mert látni akarom Jura arcát, mikor az ajándékait kibontogatja.
Emma még nagyon kicsi ahhoz, hogy igazán élvezhesse. Azt hiszem nála a nagy öröm a csomagolópapírok zizegtetésében fog kimerülni.

Ja, és elolvastam a Harry Potter 5. részét is... Hááát... Többszáz oldal, de nem az a körömrágós izgalom. Mellesleg meg is értem. Nemrég született kisbabája a nőnek (akkor, amikor ezt a könyvet irta), és hát gondolom jobb dolga is volt ennél...