Nem tudom, mi alapján szelektál az agyam, mi az, ami megmarad, és mi az, ami eltűnik.
Nagyon is jól emlékszem Emma első születésnapjára. Iván első születésnapja nem jut eszembe. Bárhogy gondolkodom, nem jön elő.
Viszont elképesztő élesen emlékszem rá újszülött korából. A kicsi testének az érintésére, szinte érzem a karjaimban a súlyát, tónusát, bőre illatát.
Ahogy megcsókolom őket, nézem az arcukat, alakjukat, erővel vésem be az agyamba, nehogy elfelejtsem. Hogy megőrizhessek egy kis darabkát belőlük.
De közben az emlékek alattomosan kicsusszanak a kezem közül, hiába kapok utánuk, csak szilánkok egy széttört tükörből.
Végre megkaptam az áhított fényképezőgépet. Hogy dokumentálhassak, szinte már mániákusan, hogy pótolják a lyukas memóriámat, ami talán sosem működött rendesen, talán a túléléshez kellett a tökéletes törlés (és csak beragadt a delete gomb), talán a füvezéssel csesztem szét, talán mind együtt. Nem tudom, de fáj ez nekem.
2007/05/31
Négy éve ilyenkor egyetlen dolog kötötte le a teljes figyelmemet.
Szemszájbecsuknyomnyomnyom!
Aztán egy negyed óra múlva (éjjel 11.22-kor, 18 óra vajúdás után) ott volt az a kis lény, gyűrött volt, véres, nyekergett, de szerelem volt első látásra.
Ez a szerelem azóta is tart, és én elbűvölve figyelem ahogy kinyílik a világra, ahogy meghatározza magát benne.
Négy éves, és beszélgetni lehet vele. Nem csak mesélni és bohóckodni, hanem beszélgetni, eszmecserét folytatni. Helytálló és döbbenetes megállapításokat tesz, ragyogó, tiszta tükre a világnak, de legfőképp nekünk.
Enyém a megtiszteltetés, hogy anyja lehetek egy ilyen nagyszerű embernek.
Isten éltessen sokáig, gyönyörű nagylányom!
2007/05/30
Emmaduma
Kiterít elém három könyvet este, az olvasás előtt.
- Anya! Ezt, vagy ezt, vagy ezt választod?
- Ezt! - mutatok a felém esőre.
- Nem anya! - forgatja a szemeit. -Ezt, vagy ezt? - mutat a másik kettőre.
- Hát akkor ezt - bökök rá az egyikre.
Emma mélységes önuralmat gyakorlova, előveszi a legtürelmesebb, hülyeszülőnek kijáró arckifejezését, és lassan, tagoltan közli velem a harmadik könyvre mutatva:
- Anya! Ez nagyon kedves könyv, én ezt választom!
Kiterít elém három könyvet este, az olvasás előtt.
- Anya! Ezt, vagy ezt, vagy ezt választod?
- Ezt! - mutatok a felém esőre.
- Nem anya! - forgatja a szemeit. -Ezt, vagy ezt? - mutat a másik kettőre.
- Hát akkor ezt - bökök rá az egyikre.
Emma mélységes önuralmat gyakorlova, előveszi a legtürelmesebb, hülyeszülőnek kijáró arckifejezését, és lassan, tagoltan közli velem a harmadik könyvre mutatva:
- Anya! Ez nagyon kedves könyv, én ezt választom!
2007/05/29
Az én gyerekeim jól megjárták.
Rettenetesen irtózom mindennemű össznépi rendezvénytől, főleg az olyanoktól, amik a gyerekeket használják fel a szülők zsebének kiürítésére.
Nem hiszem el, hogy a gyerekek élvezik azt, hogy ezer fokban rángatják őket a láthatóan csodák birodalmában, amiben ugrivár és vattacukor, lufi és perec van.
De a legtöbb szülő egy idő után (ha mást nem, a pénztárcája gyors ürülését látva) megálljt parancsol az élveket habzsoló gyereknek.
El is fárad mindenki. Anyu csak azt szeretné, ha a gyerekek élveznék (és szűnne az a fránya lelkifurka), apu már leülne egy sörrel és egy sült kolbásszal, a gyerek meg hetvenhetedjére is fel akar menni az óriási csúszdára, de valójában már hulla fáradt, túlpörgött, és ötször leütötték, eltaposták a tömegben.
Akkor aztán elkezdődik az agitáció a hazamenetelre, mert ennél még a milliószor látott, karcos, élvezhetetlen Ben Hur is jobb.
Akkor aztán látjuk a visító, őrjöngő gyerekeket vonszoló, visító, örjöngő szülőket, akik szitkozódnak, átkozódnak, fogadkoznak, hogy a jövő éve esedékes gyereknapon (majálison stb..) elássák magukat (és a gyereket) egy sötét verembe.
(Majd következő évben újra érzik a lelkiismeret-furdalást a gyerek irányában, meg is magyarázzák, hogy tavaly óta sokat okosodott a csemete, és újra lenyomják ugyanezt pepitában).
Ezt elkerülendő (plussz egy kis Houdinivel a családban) úgy döntöttem, az idei gyereknapot olyan helyen tartjuk, ahol még véletlenül sincs ugrivár, perecárus, körhinta és céllövölde. Választásunk a Börzsöny legmélyére esett.
Apa reggel sütött rántott húst, csomagolunk minden földi jót, és nekivágtunk.
Piknikeztünk egy jót, majd kisvonatoztunk egy laza húsz percet a festői erdőben.
Visszafelé sétáltunk úgy 2 km-t a kocsihoz. Lazán emelkedő, varázslatos erdei ösvényen.
Iván úgy a feléig bírta, majd felkéretszkedett a háti hordozóba. Emma szépen lenyomta.
Hazafelé megálltunk Vácon egy laza fagyizásra.
A nap tíz pontosra sikerült.
2007/05/22
Elképesztő nyári zápor zuhog!
Imádom a nyári záporokat. Gyerekkorom egyik meghatározó élménye ez, a falusi nyári zápor. A levegő lehül, tiszta lesz és üde. A forró földre hulló eső illata olyan jellegzetes, mással össze nem téveszthető.
Mindazonáltal én marha kint hagytam a telefonomat a kerti asztalon. Kissé tocsog...
Imádom a nyári záporokat. Gyerekkorom egyik meghatározó élménye ez, a falusi nyári zápor. A levegő lehül, tiszta lesz és üde. A forró földre hulló eső illata olyan jellegzetes, mással össze nem téveszthető.
Mindazonáltal én marha kint hagytam a telefonomat a kerti asztalon. Kissé tocsog...
2007/05/21
Ennek a hírnek a kapcsán elmerengtem kicsit.
Amikor az ember gyereket vállal, megfogan benne egy élet, köteles nem csak a rábízott életet védeni, de a sajátját is. Méghozzá minden erejével. Mert abban a pillanatban a mi életünk annak a másik életnek a záloga is.
Az talán evidencia, hogy az utolsó csepp véremig köteles vagyok védeni az általam életre hívott lelket, hiszen a gyermekem nem a tulajdonom, csupán engem ért az a mérhetetlen megtiszteltetés, hogy engem választott anyjának. És aki a saját gyereke életét veszélyezteti, az megérdemel bármekkora büntetést a nyakába.
Ezért aztán állítom, hogy igenis elítélek minden olyan szülő, aki a saját életét veszélyezteti, akár extrémsport, akár életmód, akár bármi más tekintetben.
Az érem másik oldala persze az, hogy bizony vannak szülők, akik azzal teszik a legnagyobb jót a gyerekükkel, ha minél hamarabb elpatkolnak erről a sárplanétáról. Akárcsak az én apám. Életében két jó dolgot tett. Az egyik az volt, hogy összekufircolt engem erre a világra, a másik meg az, hogy viszonylag korán (bár nem olyan korán mint szerettem volna) eltávozott az örök vadászmezőkre.
Mindazonáltal, és most legyen ez egy lezárás is, ha már ilyen nosztalgikus hangulatban vagyok (talán születésnapom okán), nem mentség ilyen tettekre a sanyarú gyermekekkor, a túl nagy szegénység, vagy túl nagy gazdagság , sem a szeretetlenség, sem a szerethetetlenség sem. Mindezekben volt részem életem során, és még sok másban is, mégis normális ember lett belőlem (hellyel-közzel).
Amikor az ember gyereket vállal, megfogan benne egy élet, köteles nem csak a rábízott életet védeni, de a sajátját is. Méghozzá minden erejével. Mert abban a pillanatban a mi életünk annak a másik életnek a záloga is.
Az talán evidencia, hogy az utolsó csepp véremig köteles vagyok védeni az általam életre hívott lelket, hiszen a gyermekem nem a tulajdonom, csupán engem ért az a mérhetetlen megtiszteltetés, hogy engem választott anyjának. És aki a saját gyereke életét veszélyezteti, az megérdemel bármekkora büntetést a nyakába.
Ezért aztán állítom, hogy igenis elítélek minden olyan szülő, aki a saját életét veszélyezteti, akár extrémsport, akár életmód, akár bármi más tekintetben.
Az érem másik oldala persze az, hogy bizony vannak szülők, akik azzal teszik a legnagyobb jót a gyerekükkel, ha minél hamarabb elpatkolnak erről a sárplanétáról. Akárcsak az én apám. Életében két jó dolgot tett. Az egyik az volt, hogy összekufircolt engem erre a világra, a másik meg az, hogy viszonylag korán (bár nem olyan korán mint szerettem volna) eltávozott az örök vadászmezőkre.
Mindazonáltal, és most legyen ez egy lezárás is, ha már ilyen nosztalgikus hangulatban vagyok (talán születésnapom okán), nem mentség ilyen tettekre a sanyarú gyermekekkor, a túl nagy szegénység, vagy túl nagy gazdagság , sem a szeretetlenség, sem a szerethetetlenség sem. Mindezekben volt részem életem során, és még sok másban is, mégis normális ember lett belőlem (hellyel-közzel).
Jura végre hazajött, és hozott haza egy isteni kis szerkentyűt. Valami nyomkövető szerüség.
Van egy nagykütyü, meg négy kiskütyü. A nagykütyün be lehet állítani, hogy ha valamelyik kiskütyü bizonyos távolságra kerülne, akkor riaszt. Az egyik kiskütyün van pánik gomb is.
Az egész zseniális, a nagykütyüvel meg lehet találni a kiskütyüket, mint egy detektorral.
Gondolom valami hasonló zilált idegrendszerrű szülő találhatta ezt fel, akinek az átlagnál is szökősebb gyereke volt (csak úgy, mint az enyém).
Most már csak azt kell kitalálnom, hogyan applikálom Ivánra az egyik kiskütyüt. Talán műtéti úton...
Új világok nyíltak meg előttem!
Van egy nagykütyü, meg négy kiskütyü. A nagykütyün be lehet állítani, hogy ha valamelyik kiskütyü bizonyos távolságra kerülne, akkor riaszt. Az egyik kiskütyün van pánik gomb is.
Az egész zseniális, a nagykütyüvel meg lehet találni a kiskütyüket, mint egy detektorral.
Gondolom valami hasonló zilált idegrendszerrű szülő találhatta ezt fel, akinek az átlagnál is szökősebb gyereke volt (csak úgy, mint az enyém).
Most már csak azt kell kitalálnom, hogyan applikálom Ivánra az egyik kiskütyüt. Talán műtéti úton...
Új világok nyíltak meg előttem!
2007/05/19
Az ember azt hinné, hogy amikor a másik hiányzik, akkor nagy sistergő érzelmek sülnek ki, a percek ólomlábakon vánszorognak.
Talán ez a hevesség elmúlik a kamaszkorral, a napok pontosan olyan hajszásan peregnek le a másik nélkül, mint vele.
De van egy pillanat, mikor megáll a világ, és belesajdul az ember szívébe a mélységes hiány.
Mikor tegnap töltöttem le a múlt heti íróakadémia előadását a diktafonról, akkor nyilallt belém. Ezt mindig Jura csinálta nekem, minden héten.
Apró csacsiság, mondhatná az ember, ezt bárki meg tudja csinálni.
Aztán mégis szerencsés aki tudja, minden kapcsolatnak kialakulnak a tradíciói. Pontosan ilyen apróságok.
Amit a másik is meg tud csinálni, hát persze hogy, de azért sosem csinálja.
Ahogy belegondolok, mindig csak arra tudok emlékezni, hogy Jurára várok.
Nyolc éve már, mindig csak várom, várom.
Nálam igaz a mondás, én bizony vágyakozom az után, amim megvan.
Talán ez a hevesség elmúlik a kamaszkorral, a napok pontosan olyan hajszásan peregnek le a másik nélkül, mint vele.
De van egy pillanat, mikor megáll a világ, és belesajdul az ember szívébe a mélységes hiány.
Mikor tegnap töltöttem le a múlt heti íróakadémia előadását a diktafonról, akkor nyilallt belém. Ezt mindig Jura csinálta nekem, minden héten.
Apró csacsiság, mondhatná az ember, ezt bárki meg tudja csinálni.
Aztán mégis szerencsés aki tudja, minden kapcsolatnak kialakulnak a tradíciói. Pontosan ilyen apróságok.
Amit a másik is meg tud csinálni, hát persze hogy, de azért sosem csinálja.
Ahogy belegondolok, mindig csak arra tudok emlékezni, hogy Jurára várok.
Nyolc éve már, mindig csak várom, várom.
Nálam igaz a mondás, én bizony vágyakozom az után, amim megvan.
2007/05/18
Ivánduma
Leggyakrabban használt általános szava: pátyi
Minden pátyi, mindenki pátyi, az etikett szerint a pátyi minden élethelyzetben alkalmazható, természetesen megfelelő hangsúllyal használva.
Néhány példa:
- Lefekvés után a szobájából süvöltve:
Pátyi, pátyi, páátyiii = Anya! Azonnal gyere vissza, nem akarok aludni!
- Reggel fél hatkor vidáman:
Pátyi, Páttyi! = Jó reggelt! Felébredtem, kezdődjék a nap!
- Bölcsiből hazaindulván:
Iszát Pátyi! = Viszlát Gondozónénik! Holnap jövök!
Ésígytovább, ésígytovább...
Leggyakrabban használt általános szava: pátyi
Minden pátyi, mindenki pátyi, az etikett szerint a pátyi minden élethelyzetben alkalmazható, természetesen megfelelő hangsúllyal használva.
Néhány példa:
- Lefekvés után a szobájából süvöltve:
Pátyi, pátyi, páátyiii = Anya! Azonnal gyere vissza, nem akarok aludni!
- Reggel fél hatkor vidáman:
Pátyi, Páttyi! = Jó reggelt! Felébredtem, kezdődjék a nap!
- Bölcsiből hazaindulván:
Iszát Pátyi! = Viszlát Gondozónénik! Holnap jövök!
Ésígytovább, ésígytovább...
Álljon itt mementóul az utókornak:
Öcsike tegnap belepisilt a wc-be.
Felültettem fürdés előtt, de szokás szerint le akart róla ugrani. Mondtam neki, hogy ne szórakozzon már, pisiljen csak bele ügyesen. Mire belepisilt.
(Na persze, mert nekem semmi sem jó, hozzá tenném, hogy igazi férfi módjára tette ezt, a vége még csurgott, mikor felpattant, és már ment is volna a dolgára...)
Öcsike tegnap belepisilt a wc-be.
Felültettem fürdés előtt, de szokás szerint le akart róla ugrani. Mondtam neki, hogy ne szórakozzon már, pisiljen csak bele ügyesen. Mire belepisilt.
(Na persze, mert nekem semmi sem jó, hozzá tenném, hogy igazi férfi módjára tette ezt, a vége még csurgott, mikor felpattant, és már ment is volna a dolgára...)
2007/05/17
Mondtam én, hogy ez a hét lassan fog telni!
Igaz már csütörtök van, de a kiskorúak válogatott korán kelnek reggel. Ezen a héten még nem sikerült hatig aludnom. A rekord kelés ma négy óra volt a kutya részéről.
Szerencsére egy perc alatt elintézte a dolgát, és mehettem vissza az ágyikóba, aholis majdnem hatig tudtam is aludni.
Na persze, aki House-t és Dr. Bones-t néz este, annak csak csitu.
Cserében délután meglehetősen jófejek, viszonylag visszafogottan őrjöngenek.
Ami nem annyira jó az az, hogy az Emma elég krupp-gyanús (ami persze nem lenne meglepő, tekintettel az időjárásra, arra, hogy az apja elutazott, és én egyedül vagyok velük egész héten)...
Még szerencse, hogy ma jóga volt, és tudtam lazítani. A pihentető gyakorlatnál nagyon koncentráltam, hogy még véletlenül se aludjak el. Komoly koncentrációt igényelt a dolog...
Igaz már csütörtök van, de a kiskorúak válogatott korán kelnek reggel. Ezen a héten még nem sikerült hatig aludnom. A rekord kelés ma négy óra volt a kutya részéről.
Szerencsére egy perc alatt elintézte a dolgát, és mehettem vissza az ágyikóba, aholis majdnem hatig tudtam is aludni.
Na persze, aki House-t és Dr. Bones-t néz este, annak csak csitu.
Cserében délután meglehetősen jófejek, viszonylag visszafogottan őrjöngenek.
Ami nem annyira jó az az, hogy az Emma elég krupp-gyanús (ami persze nem lenne meglepő, tekintettel az időjárásra, arra, hogy az apja elutazott, és én egyedül vagyok velük egész héten)...
Még szerencse, hogy ma jóga volt, és tudtam lazítani. A pihentető gyakorlatnál nagyon koncentráltam, hogy még véletlenül se aludjak el. Komoly koncentrációt igényelt a dolog...
2007/05/15
Elkezdődött hát ez a hosszú hosszú hét.
Jura tegnap elutazott Dublinba, vasárnap jön csak haza. Loptunk magunknak egy fél délelőttöt hétfőn, az nagyon jó volt.
Nélküle minden sokkal zökkenőmentesebben zajlik, csupáncsak azért, mert tudom, csak magamra számíthatok, nem várom hogy jöjjön, segítsen, és ha ez nem történik meg, akkor az erőmet és türelmemet a bosszankodás emészti fel.
Persze hosszú távon nem bírnám ezt a nagy fegyelmezettséget, egy hét még pont belefér.
A gyerekek is sokat segítenek, tegnap este tündérien jók voltak, ahogy hazajöttünk a böliből bevonutak a nappaliba. Egészen vacsiig egy kupacban heverésztünk, és amíg ők nézték a TeszVesz várost, én olvastam.
Sokat kapok a tornától is, és én, a világ lustája sosem gondoltam volna, hogy találok egy olyan helyet, ahova nem csak hogy szívesen járok, de alig várom hogy mehessek. Lelazítja bennem a stresszt. Reggel háromnegyed nyolckor már leadtam a srácokat a megfelelő intézményekben, nyolc körül pedig mzs-nél voltam már átvenni tőle a kulcsokat, és odaadni neki a kinyomtatott repjegy foglalást, és Róma tudnivalókat (itt jegyezném meg csendben: internet=elidegenít? hahh!).
Fél kilencor pedig végre megkezdhettem a jól megérdemelt tornámat.
Jura tegnap elutazott Dublinba, vasárnap jön csak haza. Loptunk magunknak egy fél délelőttöt hétfőn, az nagyon jó volt.
Nélküle minden sokkal zökkenőmentesebben zajlik, csupáncsak azért, mert tudom, csak magamra számíthatok, nem várom hogy jöjjön, segítsen, és ha ez nem történik meg, akkor az erőmet és türelmemet a bosszankodás emészti fel.
Persze hosszú távon nem bírnám ezt a nagy fegyelmezettséget, egy hét még pont belefér.
A gyerekek is sokat segítenek, tegnap este tündérien jók voltak, ahogy hazajöttünk a böliből bevonutak a nappaliba. Egészen vacsiig egy kupacban heverésztünk, és amíg ők nézték a TeszVesz várost, én olvastam.
Sokat kapok a tornától is, és én, a világ lustája sosem gondoltam volna, hogy találok egy olyan helyet, ahova nem csak hogy szívesen járok, de alig várom hogy mehessek. Lelazítja bennem a stresszt. Reggel háromnegyed nyolckor már leadtam a srácokat a megfelelő intézményekben, nyolc körül pedig mzs-nél voltam már átvenni tőle a kulcsokat, és odaadni neki a kinyomtatott repjegy foglalást, és Róma tudnivalókat (itt jegyezném meg csendben: internet=elidegenít? hahh!).
Fél kilencor pedig végre megkezdhettem a jól megérdemelt tornámat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)