Újabb lakók érkezését várjuk a Bárkán

Az egész akkor kezdődött, mikor Zsuzsáék örökbefogadták Zippert. Zippi egész egyszerűen egy tündérbűbáj kutyafiú, és én akkor arra gondoltam, hogy de jó lenne nekünk is egy ilyen kutyus (Zsuzsáék egyébként Virágék Vacakjától kaptak kedvet, szóval mindenről ők tehetnek :-)
Zsuzsa folyamatosan linkelte a FB-on a fajtamentők képeit, én meg gondolatban ízlelgettem a dolgot, mit szólnának a gyerekek, Jura, Chili....
Aztán már a gazdikereső kutyusok képeit nézegettem, ki is néztem egyet-kettőt, mikor félve megemlítettem Jurának a dolgot. Mondhatni nyitott kapukat döngettem. Felvidult, és közölte, hogy ő gyerekkora óta vágyik egy goldenre, szóval régi vágya teljesülne ezzel.
A dolog eldőlt, Durellék újabb tagokkal szaporítják a bárkát.
Néhány kör után a fajtamentőknél kikötöttünk Suzy-nál, aki hogy, hogy nem Vácon lakik az ideiglenes gazdáknál. Fogadott testvére, Silky is vele van.
Suzy kiskora óta lakott a gazdiknál, ő az:

Silkynek hosszú, és hányattatott élete volt, 4 éve találtak rá egy sintértelepen, 11 kilóra lefogyva (35 kg a versenysúlyuk), rettegve egy ketrec sarkában.

 Kimentették, rendbehozták, kiszerették belőle a rettegést, így került Suzy mellé társnak három évre. De sajnos a gazdiknak "megváltoztak a lakhatási körülményeik", így visszakerültek a fajtamentőkhöz, most már egészen máshogy néz ki:

Itt találtunk rájuk. Először mi csak Suzyhoz mentünk, de akkor Silky beült Jura ölébe, nagy bociszemekkel ránézett, Jura ugyanilyen szemekkel rám, és akkor tudtam, kicsi bárkánk két új taggal fog bővülni. Második látogatáskor már így néztek egymásra:

Suzy mindeközben teljesen rákattant a gyerekekre, főleg Ivánra, kertszerte szaladgáltak, Iván sikoltozott a gyönyörűségtől.

A képeken látható egy aprócska, igen lelkes, de féltékeny kis állat, Chilike, aki hamar túltette magát az első rettegésen, és vidáman szaladgált a falkával (Suzyn és Silkyn kívűl van még 4 kutyájuk).
Folytatom a harmadik látogatással.

Újabb gyilok

Fogyatkoznak az állatok, szerencsére tervezett ütemben.
Az előző alomból maradt három kisnyúl, akit nem vett át a veresi árus, így anyukájukkal növekedtek tovább. De már nagyok is voltak, és kezdtek ivaréretté válni, szűkös volt nekik az egyszemélyes ketrec, lépni kellett.
Találtunk egy embert, aki vállalja a munka erőszakos részét. Egy reggel eljött egy kis kosárral, és elvitte a három nyuszit. Két óra múlva visszahozta a nyuszik egy részét:

Tejfölös nyúlpaprikás lett a hús egy részéből, a combok le lettek fagyasztva, várják a későbbi gasztrolelkesedésünket.

Szerencsére tyúkfronton változatlan az állomány, bár Etus nagyon megijesztett, hosszasan betegeskedett, valószínűleg összetört benne a tojás. Nem volt szívem levágni, és úgy néz ki megtérül a türelem, mert Etus szépen összeszedte magát. Még nem tojik, és kicsit lassabb, de már bent alszik a többiekkel.

Nyakas témák

Kb. 2 hete már jó ideje fájt a nyakam, mikor egy éjszaka, amikor Miloshoz keltem, valami banánlis mozdulattól bedurrant. Minden mozdulat, és mozdulatlanság iszonyatosan fájt, 2 Aleve csillapított rajta annyira,  hogy már nem sírtam a fájdalomtól. Akkor éjjel elhatároztam, hogy a végére járok ennek a dolognak. A fájdalom kisugárzott a jobb karomba, zsibbadtam egészen a kisujjamig. Kétféle bika erős fájdalomcsillapítót szedtem váltva éjjel-nappal, hogy valahogy kibírjam.
Másnap írtam a Dávid Gerincklinikának, akik egy órán belül visszahívtak, hogy a tüneteim alapján mindenféleképpen MR javasolt. Kaptam is időpontot keddre.
Az MR-ről annyit, hogy nem ez lesz a kedvenc vizsgálatom, noha maga a vizsgálat egyáltalán nem fájdalmas. Viszont 40 percet feküdni mozdulatlanul fájós nyakkal maga volt a kín. Ráadásul az lehet, hogy minden fémet  levettem, de a tetkóimat úgy rángatta a mágneses tér, mint valami tébolyult. Vitustáncot járt mindkét szemem, és szemöldököm.
No mindenesetre meglett az eredmény:

"Nyaki lordosis kiegyenesedett.
Enyhe balra convex scoliosis.
A dens fejében mind a T1, mind a T2 sequentiakon kis scleroticus pont környezetében jelintenzívebb gyűrűvel.
Ezen elváltozás további megfigyelés tárgyát képezi, azaz 3 hónap múlva kontroll javallt, illetve rtg. készítése.
A C.V./VI. résnek megfelelően a foramenbe beterjedő kifejezett gyöki compressiot okozó, hátsó hosszanti szalagot elemeló, canalist szűkítő acut discus hernia.
A középső szakaszon a porckorongok víztartalma csökkent.
A discus hernian kívüli porcok is ellapultak különböző mértékben.
Egyéb csontszerkezeti eltérés, vagy discus eltérés nem látható.
A beteg panaszai hátterében a már említett jobb oldali discus hernia áll."

Ez azt jelenti, hogy nagyon szarok mind a csigolyáim, mint a porckorongjaim, valamit porckorong sérvem van.
Kedden mentem a Gerincklinikára, ahol megállapították, hogy mindezeken felül hanyagtartásom van, és valószínűleg sok bajomat ez okozza, az ott elvégzett mozgásos tesztek is a sérvet támasztják alá. Látható sérülés is a csontokon, mintha autóbalesetem lett volna. Mondtam, hogy semmi ilyesmi nem történt velem. Valamint van valami világító folt az egyik csigolyámon, ami nagy valószínűséggel meszesedés, de inkább nézze meg a Fődoktortótumfaktum Professzor Úr (alázatosankeziccsókolom) is.
Hát itt tartunk, várjuk a fent említett istenség diagnózisát is, aztán ha ő zöld utat ad, akkor indul a heti 2 gyógytorna, 5-10 alkalommal, és a személyre szabott házi torna. (Budán baszki, Budán!)
Ha nem ad, akkor CT, rtg. Addig is mozgásos, emeléses tilalom (hahaha).

Etus

Bemutatom nektek Etust, aki névadója a méltán híres Szomszédok című teleregény egyik központi figurája volt.
Etus egy klasszik tenyeres-talpas, faros-bögyös kendermagos menyecske, akiből simán kinézem, hogy elsőként fog jövőre elülni a tojásokon, hogy kiscsibékkel örvendeztessen meg minket, hacsak addig tengelyt (vagy kést) nem akasztunk egymással.
Etus tyúk létére rafkós egy fazon, A megboldogult fekete kakas első számú háremhölgye volt, megtanult kiszökni az udvarból, néhai ura tanította meg neki.
Amikor reggel rájött, hogy a főnök az utolsó útjára indult az ölemben, hosszas kotkodácsolásba kezdett (olyanba, amilyet a tyúkok akkor csinálnak, mikor megtojtak), végül a nagy bánatban megörvendeztetett minket a lent említett második tojással.
Ezután Etus illegalitásba vonult, hogy szívós aknamunkával torpedózza meg a tárkonyos kakasleves utáni jól megérdemelt délutáni pihenést.
Etus szökik, de pechjére a konyhaablakból kiváló rálátás nyílik a fű azon részére, ahol legelészni szeret. Amikor meglátja, hogy jövök, bűntudatos képpel spurizik a tyúkudvar ajtajához:

Majd azért ott ártatlan pimaszsággal fordul vissza, miszerint ő nem is érti, hogy kerülhetett ki:

Még ma lehálózzuk a kerítés gyenge pontját, ha az sem válik be, akkor Etus szárnyain kipróbálom a legújabb trendi fazonvágást.

Egy nem annyira kellemes emlék

Jura vitte pénteken Miloskát bölcsibe, mikor egy mellékútról egy kocsi hirtelen elé kanyarodott. Ő nem akarta elcsapni az anyósülésen ülő nőt, ezért jobbra rántotta a kormányt. Azért így is összecsattantak, Jura kocsiját egy kerítés állította meg, az valószínűleg totálkáros lett.

Szerencsére nem lett semmi bajuk, csak a sokk, és másnap fájt a nyakuk, és Miloska azért azóta is karamboloztatja az autóit (mondjuk azt előtte is csinálta, azóta mélyebb átéléssel).
Kint volt azt RTL klub is, na nem azért, mert olyan nagy volt a sztori, hanem mert felhívták őket, és nem volt jobb dolguk.
Szeretném mihamarabb elfelejteni az egészet.

Bréking nyúz

A második tojás! Mellette egy bolti, az arányok érzékeltetésére.

Gyilkosság a tyúkudvarban

A helyzet mostanában fokozódott a szárnyasok háza táján, a pimasz kis fekete kakas, és bandája kezdett nagyon elszemtelenedni. Elverték a többieket a kajától, verekedtek, zaklatták a szemérmes tyúklányokat.
Valamelyik nap kivitte a háremét az udvarból, a füvön legelésztek békésen, mikor megláttam őket. Ő persze egyből felsorakozott a kiskapunál, mint aki maga sem tudja, mit keres kint. Amikor visszament, a csajok teljesen elanyátlanodtak, alig tudtam beterelni őket.
Mivel ez a kakas volt az, aki Emmát megcsípte kisebb korában, nem volt kérdés a sorsa, vagy mondhatni végzete, amivel ma reggel találkozott is Veronka néni kése által.
Íme néhány nappal ezelőtt:

Megfogtam őket, tartottam a lábukat, Veronka néni pedig fogta a szárnyukat, hátrahúzta a fejüket, és nyissz. Pár perc, és már mehettek is a forró vízbe.
Az első nyisszantástól számítva fél órán belül jelentős változáson estek át nagy hangú madárkáim:

Jura teljesen ki volt borulva, annyira féltette a gyerekeket az élménytől, hogy inkább elvitte őket boltba, leveshezvalókat venni.
Mint később kiderült, csak ő volt ilyen érzékeny, Emma zokogásban tört ki, hiszen ő akarta kopasztani a pipiket, Miloska pedig vígan látott neki a bontásnak mamával:

Emma érdeklődően végigkísérte a boncolást, vidám történeteket meséltünk a megboldogultakról, a baromfik anatómiáját elemeztük. Végül nem maradhatott el egy kis bábozás sem:

A belsőségek főnek a cicáknak, a zsigereket a tyúkudvar megmaradt lakói fogyasztották el, az értékesebb részek pedig várják a további feldolgozást:

Összességében nagy élmény volt, úgy nekem, mint a gyerekeknek, nem kizárt, hogy kiterjesztem az állományt vágni való baromfival is.
Update:
tárkonyos kakasleves:

Tegnap egyébként megszületett az első tojás, picike, de nagyon formás, fényképet nem tudok mutatni, mert Miloska kicsit "játszott vele"...

Igazgyöngy Alapítvány

Néhány klikk a netes bank automatikus utalását beállítani, 1500 ft egy közepes ebéd egy napra, vagy egy család egyszeri fagyizása. Egy hátrányos helyzetű gyereknek egy havi lehetőség az Igazgyöngy Alapítványnál.

Ha szeretnél segíteni, itt a lehetőség:

Igazgyöngy Alapítvány felhívása.

Eközben egy messzi, messzi galaxisban...

Miloska remekül érzi magát mamánál:

És az Árnyas Táborban sem unatkoznak a nagyok:

Szerdán,

azaz tegnap sajnos szomorúan indult a napunk. Az egyik kiscica sajnos elpusztult. Egész pontosan elhagyta az élet, nem szopott, nem hízott, a tápszer sem kellett neki, mire elvittük az állatorvoshoz, már csak egy szurit kaphatott. Szép csendesen elaludt.
A többi négy szerencsére igen jó bőrben van, dagadtak, hangosak, erőszakosak, szétrágták már szegény anyukájukat.
Nem sokat szomorkodtunk otthon, inkább felkerekedtünk, és elindultunk, Bécsbe kirándulni.
Azaz nem is Bécsbe, hanem Shopping City Südbe, ahol van egy kész-ház bemutatópark, a Blaue Lagune. Tíz éve akarunk oda elmenni, és most végre eljutottunk. Több mint száz felépített házba lehet bemenni, körbenézni. Volt ott tiroli fakunyhó, elegáns polgári otthon, és ultramodern kockaház. Elképesztő terek, lakberendezési megoldások.

Két órát kódorogtunk ott, a végén már teljesen elzsibbadt az agyunk. Átruccantunk SCS-be, ahol sikerült megszerezni a Rock of Ages zenéjét CD-n, és újra úton voltunk. Kicsit beszimatoltunk Eisenstadtba, de az este Rust-ban ért minket, ebben a csodás kis ékszerdobozban, ahol a hagyomány szerint minden háztetőn gólya lakik. És tényleg:

Leültünk egy kellemes kis étterem teraszára, ahol igazán romantikus környezetben költöttünk el gasztro-szempontból felejthető vacsorát.

Éjfélre értünk haza, fáradtan, jókedvűen. A szomorú kezdet után igazán nagyszerűen sikerült ez nap is.

A szabadság édes íze

A gyerekek hétfő reggel elpályáztak az Árnyas Táborba, ahol egészen biztosan istenien érzik magukat.

Miloskát bevittük mamához, és nekünk elkezdődött a dolce vita.
Egész hétfőn csavarogtunk, például befejeztem a MadeByYou-ban a tálamat, de voltunk kertészetben, IKEÁ-ban, sokfelé. Élveztük, hogy nem kell hazarohanni. Itthon kényelmesen megvacsoráztunk, ittunk egy pohár bort, megnéztünk egy filmet. Fantasztikus élmény volt.
Kedden sokáig lustálkodtunk az ágyban, kényelmesen megreggeliztünk (na ez maga megérne egy külön posztot), és elindultunk a városba.
Délben volt jelenésem kéthavi kontrollon a  szemészeten, hát döbbenetes az eredmény, a jobb szememmel 150%-ot látok, a ballal 120%-ot. A doktornő nem hitt a szemének. Ez a végleges eredmény, kaptam róla igazolást a jogsimhoz.
Utána mozi, Rock of Ages. Én másodjára láttam már, először egyedül néztem meg, és mondtam Jurának, hogy ezt neki is látnia kell. Ez a film egyszerűen zseniális. Nem tudom, miért húzzák le a kritikák, én imádtam, megnézném harmadjára is, de mostanában nem kerülök egyedül mozi közelébe. Majd megveszem DVD-n.
Kis csavargás, aztán haza. Jura főzött egy isteni vacsit, és megint csak filmnézés. Ahhhh, meg tudnám szokni...

Csak szép sorban...

Múlt heti visszatekintő képekben:

Szuper ez az intenzív úszás, bár nagyon fárasztó három gyereket egyedül úszni vinni, igazán megéri. Sokat ügyesedtek, és jól szórakoztunk.

5-6. hét

Az ötödik hét csendes érdektelensége után a meleggel együtt odalett a testem ellenállása is, újra beindultak a dolgok.
Ma reggel nagy öröm ért a mérlegen, a súlyom újra ötössel kezdődik (ilyen kb. 4 éve nem volt). Tornázni továbbra sem járok, de a múlt héten intenzív úszásra jártunk a gyerekekkel, megtette a hatását.
Sajnos utolért a nők szokásos baja a fogyókúrában, a mellemből is fogytam kicsit. Mondjuk nem igazán bánom, az eddigi 90/95D-ről már csak 85D, esetleg 85C a melltartó méretem. A mellemet jövőre úgyis megcsináltatom, de maradok a C kosárnál, semmi kedvem csöcsmanci lenni, akinek a férfiak soha nem néznek a szemébe.
Apropó férfiak. A súlyvesztés kedvező hatása, hogy sokkal merészebb ruhákban járok (azért ciciben bőven van mit villantanom), és igencsak élvezem, hogy újra megbámulnak a pasik.
Ezen a héten már nem rendelek kaját, vettem norbis cuccokat, azt esszük Jurával, és odafigyelünk, hogy mit eszünk és mennyit. Segít a dologban, hogy a héten a gyerekek nincsenek itthon (péntekig), és csak diétás étel teszi be a lábát a házba.
Továbbra is a legnagyobb fegyver a hat óra utáni nem evés.
Súly: 59,5 kg
Jura -7 kg-nál tart, lógnak rajta a ruhái, szuperül néz ki!
(Szintén fogyizók meséljetek, ki hol tart?)

MadeByYou

Elkészültek a Gaudis tálak. Íme:

Valamint csütörtökön voltam a Perui tanfolyamon. Három óra nem sikerült végeznem, íme a félkész tálam:

Még vagy két órányi festegetés van benne, és persze az égetés :-)

Kamaszlélek

Annyira emlékszem kamaszkorom érzelmi hullámvasútjára. Amikor egy aprócska dolog hirtelen óriásivá duzzad, és az ember a legvidámabb jókedvből a mélybe zuhan egy pillanat alatt, és jönnek azok a rettenetes nyomasztó lélekfájdalmak.
Emmácskám jegyet váltott erre...
Tegnap mikor jöttünk el Virágtól, szokatlanul csendes volt a kocsiban. Megkérdeztem, mi bántja. Mintha egy csapot nyitottam volna ki, elkezdett zokogni, mint a záporeső, és elmondta, hogy Virág egyik lányát véletlenül anyának szólította, és emiatt rettenetesen érzi magát, annyira ciki volt.
Kérdetem, hogy kinevették a többiek? Nem, dehogy, nem erről van szó. Csak neki rossz érzés, és most már soha többet nem akar Virághoz menni.
Hosszasan vigasztaltam, elmeséltem neki, hogy ezek a rossz érzések a kamaszodás miatt vannak, sajnos ez előfordul, de tudnia kell, hogy sem én nem haragszom, és az is lehet, hogy Virágék észre sem vették, hiszen ahol hat gyerek van, ott szinte mindennapos egy ilyen tévesztés, én is össze szoktam őket keverni, mégsincs harag emiatt.
Próbáltam felvidítani, többé-kevésbé sikerült is, de azért este mellettem aludt el, úgy, hogy simogattam.
Tudom, hogy ez természetes, és benne is próbálom ezt tudatosítani, hátha ettől könnyebb lesz, hiszen azt látom, hogy valahogy nincs még erre az egészre felkészülve, ő egy bolondos kisleányka, ezek a dolgok egy csöppet sem érdeklik még. Kaphatott volna a természettől még egy kis haladékot...

Gyarapodott a család

Maszat cica várva-várt kicsinyei tegnap megszülettek! Nagyon kis rendes volt, mert bár reggel mindent összekakált, vajúdni a neki felkínált macskakuckóba húzódott a vendégszobában.
Megvárta, amíg mindent elintézek, és csak akkor kezdett szülni, mikor hazaértem, és tényleg ráértem segíteni neki.
Délben kezdtek el potyogni a babák. először egy kis fekete született, aztán egy cirmos. Az ő születése látható ezen a videón (VIGYÁZAT, CSAK AZ NÉZZE MEG, AKI BÍRJA AZ ILYET!):





Nagyon jól látszik, milyen kis ösztönlény a cica. Kinyomja a babát, felszakítja a magzatburkot, és nyalogatni kezdi. Ténylegesen csak akkor kezd el foglalkozni a babákkal, amikor azok elkezdenek mozogni, vagy hangot kiadni. Elrágja a köldökzsinórt, kihúzza magából a méhlepényt, és megeszi. Na az, tényleg gusztustalan volt (ez nem látszik már a videón).
Ha a baba nem mozog, nem foglalkozik vele. A második, és negyedik, ötödik babákat én dörzsölgettem tiszta törölközővel, amíg el nem kezdtek prüszkölni, és nyávogni. Akkor visszaadtam őket anyucinak, aki lelkes mosdatásba kezdett. A picik nagyon életrevalóak, kúsznak-másznak, vadul szopiznak.
Amikor egy született, a többieket áttettem egy kibélelt cipősdobozba, hogy anyuka csak a frissen születettel tudjon foglalkozni. Néha meghallotta a többiek nyavajgását (azért ott voltak a közelben), és kérdőn rám nézett.
Ilyenkor mondtam neki, hogy majd én vigyázok a babáira, ne aggódjon. Komolyan, mintha értette volna. Teljesen megbízott bennem, sokat simogattam, vigasztaltam közben, láthatóan jól esett neki, egészen besimult a tenyerem alá.
Az első három (fekete, cirmos, fekete) kiscica megszületése után egy hosszabb szünet következett, majdnem egy órás. Maszatka pihent, nyalogatta a kicsiket, magát, a picik pedig szopiztak.
Aztán újabb hullámok futottak végig rajta, és úgy húszperces eltéréssel megszületett még kettő (cirmos és fekete). Maszatka már olyan fáradt volt, hogy már csak feküdt, a kiscicákat én dörzsölgettem, tisztogattam, masszíroztam.
Ilyen egy pár perces cicababa:

Végül befejezte a szülést, pont egy fél órával azelőtt, hogy indulnom kellett a gyerekekért. Így aztán a kis családot átköltöztettem egy törölközővel kibélelt  rekeszbe, bedobtam a mosógépbe a "szülőszobát", és alaposan felmostam. Maszatka pedig kimerülten pihent le a friss ágyneműbe a kisbabáival:



Talán mondanom sem kell, hogy a gyerekek vad örömmámorban úsznak, ha itthon vannak, a rekesz előtt térdelnek, és abajgatják a kicsiket. Nagyon örülök, hogy a véres részekről lemaradtak.
Újabb lakók tehát a Bárkán :-)

Sztresszoldás és házassági teambuilding

Jurának igazán stresszesek mostanában a mindennapjai. Éjjel-nappal dolgozik, szinte nem is találkoztunk hetek óta. Így esett, hogy gondoltam egyet, és őt is beírattam a MadeByYou tanfolyamára szombaton.
Gaudi volt a téma, kis inspirációs előadás, és technikai tájékoztatás után elkezdődött az alkotás.
A tervezett három helyett ÖT órát töltöttünk ott, annyira belemerültünk az alkotásba.
Jura teljesen lelazult, hosszú idő óta az első öt óra volt, mikor nem gondolt munkahelyi problémákra. Íme:

Az őt inspiráló képet nem tudom megmutatni, de a kiégetés előtti kész alkotását igen (szabadkézzel rajzolva):

Az én tálam ennek a mintának az alapján készült:

Menet közben a tál alja:

Végül a kiégetés előtti kész mű:

Sellő és kalóz tábor

Ezen a héten a Varázsuszi szervezte táborban voltak. Napi egy úszás volt, a többi időszakban pedig a fenti tematika köré épített kézműveskedés, játék.
Nagyon, nagyon színvonalas volt, a barkácsolós rész pedig messze felülmúlta minden várakozásomat. Bikinifelsőt festettek-hímeztek, fa kardot készítettek, nemezeltek, iránytűt és kalózhajót eszkábáltak, közben pedig aranyrögöket gyűjtöttek. A rettenetes hőség ellenére nagyon jól érezték magukat.
Ma volt a lányok szinkron bemutatója, amit a lenti youtube-os felvételeken meg is örökítettem.
Óra végén így ki voltak purcanva a csajok:

Emma víz alatt úszik

Szinkron bemutató

Emma a sorban utolsó előtti, rózsaszín virágos bikiniben, pink úszósapiban.

Nyáron nem cseperedünk

Véget ért az év a Cseperedőben, itt az ideje, hogy egy kis összegzést írjak a dologról.
Csak és kizárólag jót tudok írni. Hatalmas változást hozott ez az életünkben, nem győzök ámulni és bámulni. A szociális készségein látszik a legnagyobb előrelépés. Régen nem szívesen ment el pl. szülinapi zsúrba, vagy olyan rendezvényre, ahol sok ember volt. De a tortázáshoz soha nem lehetett odaráncigálni.
Most szívesen eljön, végig maradni akar (nem csak i-pad-en, vagy telefonon játszani egy sarokban), és ÉLVEZI! Csupa nagybetűvel. Odaül tortázáshoz is, játszik a gyerekekkel hosszasan.
Általában persze nem érti a szabályokat, főleg ha gyorsan változnak, de a többi gyerek jóindulatával már képes majdnem teljes értékű csapatjátékra is.
Az tanév végi fáradtságot leszámítva szinte teljesen megszűntek a kezelhetetlenségig fajuló rohamok, kisebb hisztik előfordulnak, de semmi komoly.
Most kalóz-táborban van, és szereti!
Mindent összevetve jóval szociálisabb, nyitottabb, érdeklődőbb lett az én szuper kisfiam, és ezért mérhetetlenül hálás vagyok Zsuzsának.

Harmadik-negyedik hét

Azért nem írok, mert nincsen semmi változás.
Megrekedtem 61-61,4 kg között, se le, de szerencsére fel sem. A hétvégék nagyon húzósak, és úgy általában a gyerekek étkezései, nagyon nehéz megállni, hogy ne egyek belőle. Többször is kilengtem már, nincs mentségem.
Mint ahogy arra sem, hogy két hete a konditerem felé sem szagoltam, eszem ágában sincs ebben a pokoli kánikulában egy légkondicionálatlan helységben szenvedni. Lekvár vagyok, túlélésre játszom...
A melegnek van egy másik hozadéka is, ez a harmadik terhességem maradandó emléke (egy olyan nemesfémből készült alkatrészem mellett, amit nem lehet zaciba csapni), hogy rettenetesen fel vagyok vizesedve. A napi 2 liter folyadékot megiszom, de kifelé már jóval kevesebb távozik, be vannak dagadva a végtagjaim, a gyűrűmet le is kellett vennem.
Mindezek mellett sokkal jobban érzem magam már így is a bőrömben, jobban állnak a ruhák, de ahogy izmosodik a hasam, úgy lóg egyre jobban a bőröm rajta, félek, ezen már csak a kés fog segíteni...
A legjobb hír viszont az, hogy Jura már fogyott 6 (HAT!) kilót, az ingei lógnak rajta, ma egy olyan nadrágot vett fel, amit már évek óta nem tudott, és egyre másra kapja a pozitív visszajelzéseket.
Mitagadás, nekem is nagyon bejön a dolog, imádom legeltetni rajta a szemem :-)

Milosduma

Milos szerint ma reggelre elromlott a légycsapó, mert kimerült benne az elem. Hiába bizonygattuk neki, hogy ebbe nem is kell elem, a keze mozgatja.
De ő csak állt szomorúan, rázta a kis fejét. Azt hiszem ideje kicsit waldorfosabb ösvényekre lépni...

(Igen, az ott a kezében egy I-pad...)

Fejlesztő játékok újratöltve

Tegnap a rasel háló mellett vettem még három sokkal fontosabb dolgot is. Légycsapót!
A múltkor akciósan 80 ft volt a CBA-ban, de vesztemre csak egyet vettem, az aktuálisan velem lévő gyereknek. Ennél nagyobb hibát el sem követhettem volna, verekedésig fajult az összetűzés délután.
Tegnap már fizettem, mikor megláttam, hogy a Gazdaboltban bizony árulnak légycsapót is. Rögtön kértem hármat, és kissé szégyenkezve súgtam az eladó hölgynek, hogy "a gyerekeknek lesz".
Ő azonban egy cseppet sem jött zavarba, és mindent tudó hangsúllyal közölte, hogy ez a legkurrensebb cikkük (így: legkurrensebb, beszarás) a gyerekek körében, fiúknak, vagy lányoknak lesz?
Egy lány, két fiú - motyogtam még mindig az államat keresgélve, és két perc múlva birtokosa voltam egy pink, egy zöld, és egy kék légycsapónak.
Hazaérve a gyerekek egyből megtalálták, és olyan üdvrivalgást csaptak, mint legutóbb akkor, mikor megvettük az új i-pad-et. Hátizé...
Kiderült, hogy a légycsapó (behízelgő ára mellett) igen sokmindenben jeleskedik. És még vízálló is, ami nagyban megkönnyíti a kerti medencében egymás ütlegelését.
Egy szó, mint száz: Unatkozik? Vegyen mosómedvét légycsapót!

Kismamacska és Milos

Bent is inkább csak kiterülés van, a macska olyan szinten terhes, hogy nekem fáj látni. Remélem nem nyolc cicával örvendeztet meg minket, csak kettő-hárommal. Nagyon helyes kis állat, ha simogatjuk, hanyatt fekszik, szemérmetlenül széttárja a lábát, és hagyja, hogy a hasát simogassuk. Abban pedig cukin ugrabugrálnak a kicsik. Úgy tűnik, apácának már nem adjuk...

Kánikula a tyúkudvarban

Bár északi tájolású az udvar, azért délelőtt rendesen odasüt a nap. Szegény csirkék földbe kapart lyukakban hasalnak a bokrok tövében. A nyuszik viszont nem tudnak sehova menekülni, csak fekszenek kiterülve, lihegve.
Így aztán ma felkerekedtem, és vettem jó sok méter rasel hálót a gazdaboltban, és kiterítettük a tyúkudvar fölé. Nem fogja el az összes napot, de több, mint a semmi. A nyusziknak támasztottam külön árnyékolót (egy régi radiátort), és szerintem fogok nekik venni napernyőt is. Elég idétlen látvány lesz, és remélem, hogy a nyulak helyi szakszervezete  nem követel papírnapernyős koktélokat is...
Elsöpörtem alóluk a ganyét, és alaposan felslagoltam a betont. Rájuk is ment bőven, az egyik kicsi beletartotta a kis pofáját a vízsugárba, és nyelte a vizet. Remélem így jobban bírják majd ezt a pokoli időjárást.
A házban is mindenféle régi függönyöket aggattunk az ablakok elé, hogy kirekesszük a napot.
Visszatérve még a tyúkokra, van egy kakaskám, aki próbál kukorékolni. De nem nagyon sikerül neki. Kb. olyan hangja van, mintha egy mutáló kamasz egy nagyon durva buli  után szétcsapva kisnyugdíjas Vazul néniként térne magához.
Íme a behálózott tyúkudvar (jobb fent a lihegő nyulakkal):

Szilvágy