2010/06/25

Szerdán ki lett mondva, Jura workoholista.
A nagymértékű elkeseredésem mellett meg is könnyebbültem, néven van nevezve a helyzet.
Egy teljes napig bőszült voltam, sértett, megbántott és szomorú. És legőszintébben szólva (tudom, nincs ilyen szó, de érzés van), legszívesebben agyoncsaptam volna az emberemet egy tompa tárggyal.
Hosszas neten való szörfözés után rájöttem, ennek a témának nem nagyon van irodalma jelenleg itthon, ha meg is említik, akkor is úgy, hogy ez lehet egy út az alkoholizmusból való kijövetelre (ti. nem annyira káros hatású és romboló szenvedélybetegség a workoholizmus, mint az alkoholizmus). Köszi.
Akkor nézzük a tényleket.
A Multinacionális Zrt (by lustaanyu) mindent megad neki, amit csak kívánhat (na jó, szexet még nem).
Remek környezet, remek csapat, csinos, fiatal kolleganők, kihívások, és sikerélmények, megbecsülés, és a nélkülözhetetlenség nimbusza.
Itthon mi van? Állandó nyaggatás, oda nem figyelés, üvöltés, takony, kaka és egyéb testnedvek, na jó, és szex, csak hogy némi pozitívumot is említsek.
Ez nem fog változni, mert három kicsi gyerekkel egész egyszerűen ilyen az élet, és a legjobb formámban is valaki vinnyog a lábamat átkulcsolva, hogy annnyaaaaaaa...
Céggel csak cég veheti fel a versenyt, ez tiszta sor.
Így aztán megalapítottam a S. Zrt.-t, és küldtem egy állásajánlatot Jurának.
(ez a következő posztban olvasható).

5 megjegyzés:

Anett írta...

Huh, nagyon nem akarok beszólni, mert ismerős a szitu, még ha nem is ugyanez.
De a nyomás is nagyon nagy lehet ám a férjeden, el kell tartania 5 gyereket, magát, téged. Magániskola-ovi-bölcsi.
Neki sem biztos, hogy könnyű. Félti ő az állását szerintem.

presh írta...

Igen, amit írsz, az a workoholista társadalom általi megerősítése.
(Vö. ugyan már, a Géza nem is iszik annyit, egy fárasztó nap után igazán megérdemel néhány sört - szegény Gézának minden nap nehéz napja van)
Ez a csapdája ennek az egésznek. De azért abban nyilván egyet értünk, hogy nem veszítené el az állását akkor sem, ha nem lenne a keze ügyében folyamatosan a blekböri, és egy éjjel 11-kor küldött emilre nem azonnal válaszolna, csak mondjuk másnap reggel munkaidőben. Esetleg nyáron kivenne egy(!) teljes hetet egyben (tavaly ez nem sikerült).

Anett írta...

Persze, értem én. Benne vagyok egy hasonló helyzetben, csak próbáltam rámutatni, hogy neki sem lehet egyszerű.

mamua írta...

hát, szerintem a menedzseri állás nem nyolctól-négyig. ezt tudnia kell annak is, aki vállalja, és annak is, aki az állást vállalóval él.
igaz, a blekbörit ki lehet kapcsolni otthon, de ha van egy téma, ami _nagyon fontos_ bizonyára én magam is megnézném, válaszolt-e az illető. és ha válaszolt és éppen jön az ihlet a viszontválaszra, nem lehet azt reggelig halogatni, mert addigra talán nem olyan frappánsan fogalmazok.
egy főnök, aki más emberek millióiról és életéről dönt, nem tud olyan könnyen kikapcsolni, mint a gyártósoron dolgozó betanított munkás. utóbbi elvégzi a napi darabszámot és jónapot.
a teljes hét szabival maximálisan egyetértek, amennyiben az valódi kikapcsolódás lehet.
ne érts félre, nem akarom megmondani a tutit, nem is tudnám, de ez is lehet egy nézőpont, amiből megvizsgálhatod a saját életeteket.

presh írta...

Ez a nézőpont már nagyon alaposan meg lett már vizsgálva.
Nem mondom, hogy este hatkor álljon itthon glédában, de nyolcra többnyire(!) érjen haza.
Vannak fontos témák és projektek, ez is rendben van, de nem minden nap és nem folyamatosan másfél éve.
Ha velünk van, agyban is velünk legyen, bizonyos programokra igenis jöjjön el (nem mindenre). És egy évben legalább egyszer vegyen ki egy hét összefüggő szabit.
Én nem egy pénzcsináló automatához mentem hozzá, hanem egy emberhez. Ez az ember történetesen fontos beosztásban van, amire büszke is vagyok, de azt nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy ekkora mértékben beszippantsa őt a munkája.