Kutya betegen fekszünk itthon Ivánnal. Jobbára csak heverészünk összebújva a kihúzott kanapén, és meséket nézünk. Az orrunkból ömlik a takony, és csak szédelgünk. Ő most lefeküdt aludni, én pedig szívem szerint mellé kucorodnék egy közös durmolásra. De ó jaj, vár rám az ellazsált házimunkák egész sora.
No csak semmi mártírkodás, kizárólag a minimum üzemmód...
Ez a hét amúgy is piszok lassan telik, reggel azt hittem, hogy már legalább csürörtök van, de a naptár kiábrándított, ez még csak a kedd.. Jajj...