2007/01/09

Elindult hát végre ez a páratlan esztendő!
Mindenki visszatért a dolgos hétköznapokba, beindult az ovi-bölcsi, Jura dolgozik, én pedig végre összekaphatom a házat, úgy ahogy azt én szeretném. Sok dolog van még vele, de már alakul, mindent szép sorjában meg fogok csinálni.
Ma voltam a bölcsiben beszélgetni Iván gondozó nénijével, és szinte csak jót tudott mondani a kiskrampuszról.
Ez a gyerek egy zseni, eddig is tudtam, dagad a büszke anyai kebelem!
Rossz hír sajnos, hogy nagyon észrevehető, hogy rosszul hall, újra indulnak a turai túrák. Jajjj...

Kicsi Emmám vidáman vetette bele magát az ovis életbe, nagy előnye a kórházasdival, hogy itt nem szurkálják tűkkel, és nem nyomkodják, vizsgálgatják.
Van viszont sok játék, dal, mondóka, szeretgetés.
Ráadásul az egyik másik csoport dadusa hogy, hogy nem, nagy szerelembe esett Emmával, amikor a hiányzás után újra mentünk, boldogan ölbekapta, csókolgatta, hogy végre újra látja és meggyógyult.
Ezektől az epizódoktól tudom, hogy jó helyen van a gyerekem.

Másrészről pedig újabb csodálattal adózom Emmának, hogy ilyen páratlan személyiséggel lett megáldva. Olyan elbűvölő temperamentuma van, hogy szinte kivétel nélkül mindenkit levesz a lábáról. A kórházi kezelőorvosa is szinte szerelmes belé, félórákat elhallgatja, ahogy Emma csacsog.
Több okból is szerencsés vagyok.
Egyrészt mert ilyen gyerekem van, másrészt pedig hogy ilyen emberekkel vagyunk körülvéve.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

na látod, ezt szeretem benned.
valamint ezt keresem én mindenkiben és ha mást találok, elkedvtelenedek sokszor.

de nálad megvidámodok mindig.

hogy voltak ezek a rosszak, vannak is rosszak biztos. lehet, bőgsz is a rosszak miatt időnként.
de ha leülsz, hogy írj egy pár sort magadnak vagy nekünk (ez a dolog elválaszthatatlan, a blogtermészet már csak ilyen), akkor ezt írod: szerencsés vagy. és én annyira azt érzem mindig a lényedből is, hogy ezt így is gondolod.
hogy szerencsés vagy.

pedig mondhatnád azt is, hogy te olyan szerencsétlen vagy.

csak akkor én ezt a vallomásosdit nem vallomásoztam volna ide neked. :)

presh írta...

A férjem szerint is az egyik dolog, ami igazán megfogta bennem, a töretlen opimizmusom, hogy minden rosszban megtalálom a jót, és addig forgatom a nézőpontomat, amig azt nem tudom mondani, hogy a legjobban alakultak a dolgok.
És tényleg! :-D

Szerintem csak így érdemes élni :-))

Névtelen írta...

Hogy vagytok??
Nagyon régen írtál, férjed helyrejött???

presh írta...

igen, teljesen jól van.
azért nem írok gyakran, mert nincs netem... :-(