2007/01/15

Igaza volt Árpinak, tényleg lukas a kipufogóm.
Nagyon sok magyar forintért meg is fogja csinálni egy kedves szerelőbácsi.
Kicseréli, meg minden.
Valamint adakozik az ovi javára is.
Vannak ilyen kedves szerelőbácsik.
A szódás meg majdnem ránkvágta az ajtót, mikor bekopogtunk, hogy szivesen vennénk egy kis felajánlást az ovis gyerekek részére. (Merthogy szombaton jótékonysági ovis bál.)
Ő meg (a szódás) nagyon csúnyán nézett, pedig szépen kértük. Hát ilyenek ezek. Biztos veri a lovát is...

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Előre bocsátom: klassz csaj lehetsz(tényleg!), élvezetesen írsz-tegnap bővebben beleolvastam, csak úgy... gratulálok a gyerekekhez, a még mindig szerelmes családi élethez....nem akármi amit elértél, és még az élet előtted áll!!sok mindenben igazad is van, és bár nem vagyunk egy korosztály el kell ismerjem sok bölcsességet érzek át az írásaidon, igenis elég művelt és érzékenylelkű ember lehetsz hogy sokra vidd még az életben. Tiszta szívemből kívánom, igy ismeretlenül is! Bár házasságpárti vagyok, mégsem rendűltem meg különösebben amikor olvastam, hogy Jura nős emberként létesített veled kapcsolatot. Van ez így az Életben! Ami viszont kicsit elgondolkodtatott(anélkül persze, hogy itélkezni mernék Feletted), hogy saját bevallásod szerint a férfiak(ezek szerint többen is) túl sokszor csalták meg a feleségeiket éppen Veled(!!??!)-ezért számomra emlékezetes marad a szennyesválogatós monológod... Kissé kiábrándultam a fényes-maszatos-de végig életszerű családi idillből- de ez persze nem jelent semmit, az ember mindig tévedhet, és senki sem hibátlan. Később mellbevágóan vesézed ki a félrelépés lélektanát...ahol mindenkit okolni lehet, férjt-feleséget csak éppen a Hármadiknak semmilyen szerep nem jut...mintha az a Harmadiknak nem éppen olyan sorsdöntő szerepe lenne, mint a másik kettőnek. Szerintem akkoriban(de ma lehet már ezt is elnyerted)nem rendelkeztél elég erkölcsi tartással hogy csírájában elfolytsd egy házasember közeledését-bár lehet, hogy le is tagadta-aztán már késő is volt-nem ismerem az előzményeket-nem is tartozna rám...csak amennyire egy akármelyik blogolvasódra...A háromszöghöz tuttira 3 ember kell! Azt meg egyenesen szívtelenségnek éreztem, hogy ha sosem érdekeltek 3 hónapnál többet (ezek) a férfiak(se) akkor miért kellett egyáltalán belemenjél? Nincs elég facér férfi a világon? Miért kellet Neked éppen az a, saját bevallásod szerint,"túl sok" nős férfi akkor? Gondolom, mióta Te is házasságban élsz, gyerekeid vannak-átértékelted magadban mindezt. Csak kíváncsi lennék a válaszra. Talán megérteném-de gondolom, ez nem is olyan fontos... Ahogy leírtam, már eszembe is ötlött, hogy semmi közöm hozzá, nem tudhatom..és különben is -minek kell mindig mindent megérteni...végül is biztosan eléggé megszenvedtétek ezt az egészet, ahhoz hogy megérdemeljétek a boldogságot!