2006/03/19

Hát megtettem.
Péntek este megmondtam anyunak, hogy költözzön el. Igyekeztem kíméletes lenni, de ebben az esetben ilyen nem létezik. Azt gondolom mindannyiunknak jobb lesz így. Idővel.
Reggel arra ébredtünk, hogy Emma zokog az ágyukban: mama! mama! hol vagy mama?!
Mama elment, azóta sem áll velem szóba. Öcsémmel beszéltem tegnap, közölte, hogy anyu náluk van, és azóta zokog, már kisírta mindkét szemét.
Hát nem tudok mit tenni, rohadt egy dolog, még akkor is, ha tudom, így lesz jó végül.

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

mi tortent?:(

Névtelen írta...

huh nagoyn sajnálom, én anynira azt gondoltam nektek nagyon jó így öten együtt, sajnálom, hogy nem így volt :(

Névtelen írta...

Tegnap ejjel az anyosomhoz fuzodo beteg kapcsolatunkon tortem a fejemet, es errol valahogy eszembe jutottatok ti oten. Dilemmaztam, hogy mi a jo. A mi kimeletlen tavolsagtartasunk, vagy a ti kompromisszumaitok? Orok lavirozas a generaciok erdekei kozott. Kivanom, hogy utolag is jonak erezd majd ezt a dontest. Boribon

Névtelen írta...

Besokalltál a kompromisszumoktól vagy ennek köze van a múltkori postodhoz?

döby

Névtelen írta...

Juj, te (ti) szegény, akkor most elég nehéz (lelkileg) időket éltek át. Amúgy akartam már kérdezni a múltkori vallomásod után, hogy hogyan lehetséges, hogy ti együtt éltek anyukáddal. Én képtelen lennék rá, bár az én helyzetem, ha lehet ilyenkor mérlegelni, akkor még rosszabb e téren. Azt hiszem egyszer majd jól átbeszélgetjük ezt a témát!!!! Addig is remélem, hogy minden jóra fordul, és hogy Emma is feldolgozza!!!
szlivka

presh írta...

igen, a multkori postom vegulis az elso lepes volt ezen a hosszu uton. mar tul sok volt a kompromisszum, es minden segitsege, es ezaltali szabadsagunk ellenere is jobb igy.
biztos rendezodni a fog a dolog, csak most ez egy kicsit nehez mindannyiunknak. emma teljesen erti, hogy most nincs mama (bar azert neha mondogatja, hogy menjunk mamahoz), es szepen alszik az agyaban.