Ma az a vád ért engem, hogy újabb hobbit találtam grafomán szenvedélyemnek, és a blog már ejtve van... Álljon itt mementóul: igaz. Azt hiszem nem sok mindent fejeztem még be (avagy folytattam hosszasan) az életben. De amit befejeztem, arra nagyon büszke vagyok. Itt van példának okáért a jogsim... Meg a kozmis suli. Meg Emma... Mondjuk azt nem lehetett nem befejezni (mármint a terhességet), mert az nem egy olyan dolog...

De azért persze vannak hírek is. Például ma van Emma névnapja. Nem sikerült túl ütősre a buli, csináltam pár szecsót, Jura hozott tortát és pezsgőt. Szegény kislányomat álmosan, éhesen és fáradtan belepréseltük az ünneplő ruhájába. Csoda hogy morcos képet vágott?!
Végül csak anyu jött el a meghívottak közül, öcsém beteg lett, bátyám meg nem is válaszolt a meghívásra... Azt hiszem ezt Emma bánta legkevésbé...

Szombaton pedig kicseréltettem az irataimat... Igen, szombaton. Az okmányirodában. Kellemes családias hangulatban. Emmának meg útlevelet csináltattunk. Uszkve negyed óra alatt végeztünk. Aztán még húsz percbe tellt, míg keresgéltem a vadi új lakcímkártyámat, és csináltattam egy újat.
Azt hiszem megdöntöttem a saját rekordomat, mikor az okmányirodától kb. 10 méterre már sikerült is elvesztenem azt a kis kártyát. Jóformán még a tinta sem száradt meg rajta...

Képek meg lesznek jól, ha lesz rá érkezésem bepótolom a lemaradásomat...