2014/02/03

Zajló hétköznapok

Ivánon és Emmán a végkimerülés jelei mutatkoztak már a múlt héten, így Ivánnak megszavaztunk egy pár napot itthon a héten, és Emma is bekruppolt, hogy teljes legyen a kép. Rendesek, mert nekem most holtidőszakom van, a vizsgákat kipihentem, de még nem indult be a második félév. Amióta ilyen nagyok, imádom, ha itthon vannak velem. Olyan kis békés a ház, motoszkálnak, elfoglalják magukat, leülünk egy-egy társasra, nincs rohanás, szenvedés, hajcsárkodás. Csak az a főzés ne lenne, jaj azt tudnám feledni...
Az állatok is alkottak, már éppen begyógyult Silky szeme fölött a seb (na ezt még nem is meséltem), már éppen elkezdtek tojni a tyúkok (beígértem nekik a nagykést, ha nem kapják össze magukat), mire észrevettük, hogy Ferb lábán egy óriási duzzanat van. De harmad akkora kb, mint az egész patkány. Jura el is vitte állatorvoshoz (váltott lovakkal szórakoztatjuk őket, szerintem egyszerűbb lenne általányt fizetnünk nekik), kiderült, hogy valami ronda daganat. Elbódították, leborotválták, megultrahangozták. El tudtok képzelni egy patkány méretű altatómaszkot? :)
Csütörtökön műtik. Mivel a patkányok nagyjából két évig élnek a fiúk meg másfél évesek, hát nem mai csirkék. De szeretnénk, ha az a hátralevő fél év betegségmentesen telne.
Nos ilyen kis unalmasan telnek a napok a Bárkán...

Nincsenek megjegyzések: