2014/02/21

És hogy vidámabb vizekre evezzünk...

Hatalmas esemény zajlott le ma a sajtó teljes kizárásával. De most csak itt, csak nektek: Emma egyedül buszozott haza! Tádám!
Na jó nem annyira egyedül, mert vele volt a barátnője is, vele is szállt le, de akkor is!
Megígérte, hogy felhív, ha buszon ül, de nem hívott, hívtam én. Amolyan kamaszos flegmasággal válaszolgatott izgatott kérdéseimre. "Igen anya, persze hogy felszálltam, igen -türelmes sóhajtás- jegyet is vettem. Várj, most száll le Botond, szia Botond - röhincsélés-, hogy mi? Minden rendben, most már le kell tennem, szia!"
Büszke vagyok rád! - motyogtam még a telefonba, és ennyi.
Itthon aztán szorosan megölelt, és azt suttogta, hogy azért nagyon izgult ám, én pedig átadtam  egy bátorságpróbáért járó kis mütyűrt.
Nőnek, ügyesednek! Imádom!

Nincsenek megjegyzések: