Tegnap felhív(!) napközben(!), hogy rettenetes hóvihar dúl, majd megnézi a délutáni napirendjét, hogy el tudna-e ő menni a gyerekekért, ha én behavazódnék. Most nem látja a délutánját, mert éppen kint kajál valahol, na de majd ha visszament az irodába.
Itt már kicsit derültem, hogy hátperszedrágám, biztosan így teszel majd, de azért addig nem állok fél lábon, ha nem baj. Erősen értékeltem már az akaratot is, és visszanyeltem a feltörő emléket, mikor még nem volt kocsim, de már itt laktunk Sárfalván, Emma fejreesett valahonnan, és mikor hívtam, hogy jöjjön haza, vigyen kórházba, felháborodva közölte, hogy de hát neki még meg kell írnia egy csomó nagggyon fontos e-mailt (a volt szomszédunk jött át, és vitt minket be).
Na de mondom, nem szólok be, már idáig legalább eljutottunk, az akaratig...
Délután beszéltünk is, már régen elfelejtette az egész ígéretet, és egyébként is, ott már vakítóan süt a nap, mondá ő. Bizonyára itt is kisüt majd - válaszoltam, és elkönyveltem, hogy nem fog hazajönni. Amúgy tényleg miért is jönne, valószínűleg akkor sem jött volna haza, ha tényleg behavaz a hófúvás (fontos e-mailek, lásd fent).
Az igazán vicces fordulat akkor következett be, mikor négykor felhív, hogy hát ő mégsem tud elmenni a gyerekekért. Felkacagtam, hogy jókor jut eszébe, mostanra már itt kéne lennie bőven.
- Na de miért? -kérdi ő.
- Mert négyre ide kell érni a suliba
- Ja tényleg, valamiért azt hittem, még ovisok... - válaszolja ő.
Bearanyozta a napomat, most komolyan, ennyire jót már régen röhögtem, és azóta is ha csak eszembe jut, felvidulok. Mekkora sztori lesz ez a legközelebbi ÖTYÉ-n :-))
5 megjegyzés:
haha, nem az én férjemről írsz Te véletlenül? hajszálra ezt játszotta velem el a múltkor. még jó, h nem hittem neki, különben repülhettem volna haza Budáról Aszódra, h begyűjtsem a gyereket :S este persze nem maradt el a "kioktatás" miszerint, bázzz nem délutén 4-kor szólunk, h mégsem tudunk menni a gyerekért.
Ó, sokan mondták már ezt nekem :-)
Nyilván mi nők is tökegyformák vagyunk férfi-nézőpontból :-)
Az mekkora buli lett volna, ha hívás nélkül bebattyogott volna az oviba, keresni az ő kincseit ... :D
Ismerik az óvónénik, elnézően mosolyogtak volna :-)
Gyakrabban fogok átruccanni ide, hogy ilyen jót derüljek:)))
Megjegyzés küldése