Amit imádok

Három pillanata van egy napnak számomra, amit maradéktalanul imádok.
Az első, mikor az utolsó ember is kihúzza a lábát itthonról, és végre egyedül maradok.
A második, mikor itthon van mindhárom gyerek, és az eléjük rakott zöldséget majszolják nagy békességben.
A harmadik, amikor este végre ágyba kerülök, és kinyitom a könyvemet.

Most az elsőnél tartok, és mivel Milos itthon volt múlt héten, a ház úgy néz ki, mintha itt zajlott volna le a normandiai partraszállás. A mosókonyhában térdig járok a szennyesben, a konyhában pedig olyan gyanús foltok vannak, mintha nálunk rendezték volna a saigoni kutyaragu főző verseny döntőjét.
Ilyenkor jön jól a FlyLady tizenöt perces időzítője...