Gyógyul

Egészen biztosan a gyógyulás útjára lépett. Nem csak azért, mert reggel láztalanul ébredt, hanem mert hozza a szokásos formáját. Üvöltözik, követelőzik, rohangál, ugrál, úgy, mintha be kellene hoznia az elmúlt napokat.
Add ide, nem kérem, te csináld, én akarom vég nélkül. Mondhatjuk, hogy az egyik szemem sír, a másik meg nevet. Egyrészt persze örülök, hogy meggyógyult, másrészt olyan kegyelmi állapot volt ez a három nap, mintha a sors vásznán lévő kis hasadáson át bepillanthattam volna egy másik életbe. Egy olyan ideális világba, ahol élvezet minden együtt töltött perc, ahol a kedves kérés jókedvű válaszra talál, ahol az akciót megfelelő mértékű reakció  követ, és ahol rettegés nélkül lehet eltölteni három magányos percet a wc-n, (ahhh, olvasgatva!) anélkül, hogy azt lesnénk szorongva, milyen zajok szűrődnek ki a szobából.
Örülök, hogy volt három ilyen nap, segít elhinni, hogy az itt és most sokkal jobb, mint az egyszermajd, és a milettvolnaha, az ittésmost gonosz, alattomos testvérei.