Napok óta nem jutok gép közelébe, az életem egy rohanás.
Költséges rohanás, mert nem olcsó a visszapillantó tükör, amit elcsaptam (sem a magamé, sem a másiké).
Hiába no, még mindig nem tanultam meg kellőképpen jól vezetni tükörjégen...
Dupla angolra járok, 2x2 óra csoport, 2x2 óra magántanár, a rengeteg tanulnivalónak sosem érek a végére, hogy a házimunkáról már szó se essék.
Jurát jóformán hetek óta nem is láttam, olyan későn jár haza, hogy addigra már én is alszom, nem csak a gyerekek, hétgévén is jobbára csak dolgozik.
Próbálom úgy felfogni, hogy csak a szokásos decemberi próbatétel.

Jó hír az, hogy hétfőn jönnek a kályhaépítők, és talán jövő hét végére vissza tudunk költözni a nappaliba, ez egy másik jó hír következménye, hiszen őket abból tudjuk kifizetni, hogy végre eladtuk a régi kályhánkat.