A Mikulás bizony nálunk is itt járt az éjjel.
Emma rettenetesen izult, fényesre vikszolta a csizmáját, rajzolt virágot, és kekszet is készített az ablakba, hogy szegény Mikulás a nagy utazásban ne éhezzen.
Ecsikét nem érintette meg különösen a dolog varázsa, húzott kettőt a ronggyal a csimmán, és már kész is volt. Azt viszont levette, hogy ebből a buliból neki csoki származhat, így aztán biztos ami biztos alapon két pár csizmát is kikészített az ablakba.
Reggel a szokásos hú és há után be is vackolta magát a székébe, és szép komótosan elfogyasztotta a csokiját (isteni szerencse, hogy egy kinder tojáson és két vékony kinder csokin kívül nem hozott édességet a Mikulás, sokkal inkább mandarint és mogyorót).
Emma szegénykém annyira srtesszelt, hogy alig aludt az éjjel, fájt a feje, pocakja.
Rettenetes ezt látni, én pontosan ilyen voltam gyerekkoromban...
Érzik ők is a rohanást rajtam, le kéne nyugodnom, mert nem éppen karácsonyi a hangulatom mostanában.