2007/06/29
Tegnap voltunk szemészeten Emmával. Kiderült, hogy a szemének kutya baja sincs, a legkisebb ábrát is gyönyörűen látta.
Azt mondta a doki nő, hogy felesleges is lenne cseppenteni, a gyerek tök jól lát, ha cseppentéssel ki is jönne egy kicsi dioptria, akkor sem írna fel neki szemüveget.
A hunyorgás szerinte allergiás eredetű, úgy látja, hogy van egy enyhe allergiás irritáció a kötőhártyáján, szerinte érdemes lenne neki csináltatni egy allergia tesztet.
Így aztán, mivel Emma már be volt indítva, hogy kapni fog egy szemüveget, már nem táncolhattam vissza, kapott egy napszemüveget (egy nagyon májer polaroid napszemcsit). Igazából úgy örültem neki, hogy nem kell szemüveget hordania, hogy a világ összes napszemüvegét megvettem volna neki...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
9 megjegyzés:
Veszélyesen gyönyörű lányod van...
nagyon szép...:) egyébként miért tartasz ennyire a szemüvegességtől?
Köszi :-)))
a válasz nagyon banális, én szemüveges voltam gyerekkoromban, és szívből gyűlöltem...
én is az vagyok, 6 éves korom óta. én nem utáltam, hozzá tud nőni az ember egyéniségéhez és nem feltétlenül csak úgy, hogy ő egy szemüveges kis veréb vagy unalmas jókislány. Főleg Emma nem lenne az a finom vonású arcával :) Persze az sokkal jobb, hogy nincs baj a szemével :) a krupp pedig monnyonle minél előbb, jobbulást!
Nagyon jól áll neki.:-)
Amúgy én is detto így éreztem, a lányom mégis szívesen hordja. RÁadásul a többi gyerek sem csodálkozik ezen, nem csúfolják, max. a felnőttek döbbenek meg rajta. Azt hiszem jobb is így, ő már így kerül majd oviba, az lesz természetes, hogy szemüveges, más érzés 9 évesen szemüveget kapni. Arról nem is beszélve, hogy mennyivel jobb keretek vannak ma már.
Nekem sem a szemüveg volt a baj, inkább csak arra vetítettem ki minden gyerekkori frusztrációmat. És mivel abból sok volt, az mind előjött, mikor Emmánál felmerült a szemüvegesség "réme".
Jó, hogy nem úgy lett, nagy falat lett volna nekem :-D
jaj, de szép!
jaj, de szép!
Gyönyörű ez a csaj!
Megjegyzés küldése