Hisztiblog

Kicsifiam éppen mélyinterjún ült a gondozónéni ölében, mikor megérkeztünk érte a bölcsibe. Sejtettük az okát, már az oviban is azzal fogadtak, hogy Öcsike többet volt odaát ma, mint a bölcsiben. Turbószökésre kapcsolt a kis pernahajder.
Marika, a kedvenc gondozónénink megjósolta, hogy kemény délutánra számíthatunk, Iván nem aludt ebéd után. Ilyet talán még sosem csinált.
És lőn, egész délután kemény hisztit nyomott a srác. Volt abban minden, földrevetődős rúgkapálás (csókjaim Lappának), anyapüfölés tiszta erőből, kutya megrugdosása, ésatöbbi, ésatöbbi...
Végigküzdöttük vele a vacsorát, a fürdést, majd mikor már egyenesben voltunk, kezében az esti iszóka, egy csapásra angyallá változott. Kacagva bújt ágyba, átnyújtotta a maradék italát, magához ölelte Fáfét, és azon nyomban mély álomba szenderült...