Meglehetősen furcsák az emberek. A strandon simán beengedik a 2,5-5 éves gyerekeiket a gyerekmedencébe, aztán könnyű szívvel dolguk után néznek (átmennek a felnőtt medencébe, elmennek sörözni, szundítanak egy jót az árnyékban).
Aztán az olyanok, mint én úgy járnak, hogy egy óvódára való gyereket animálnak, vizimentenek naphosszat.
Mások nem tudják, hogy a gyerekük (unokájuk) a legdrágább kincsük, és vigyázni kéne rájuk?
Elszorul a szívem, látva ezt a sok szünetelő gyereket, akinek a vakáció azt jelenti, hogy étlen-szomjan áll a nagyapja mellett a sarki talponállóban, vagy sóvárogva nézi az én gyerekemet, akinek a kedvére tesznek, figyelnek a szavára, meghallgatják a véleményét.