Ülünk a vonaton, a két gyerek és én.
Megbillegetem Ludmillát, a játékbabát Emma előtt.
-Szia kislány -cincogom rongybaba hangon.
-Szia baba! -csillan fel Emma szeme.
- Hova mész?
- Szemész doktor nénihez.
- Miért mész doktor nénihez?
- Mert fáj a szemem...
Két napja ment a cirkusz, hogy nem megy doktor nénihez. Végül beletörődött, belátta, hogy nincs mese, doktor nénihez menni kell.

Szóval bekövetkezett amitől tartottam. Emma szemüveges lesz...
Egyenlőre nagyon tetszik neki a dolog, jókedvűen próbálgatta a kereteket, kedvtelve nézegette magát a tükörben. Persze esély is van rá hogy fogja hordani a szemüveget, hiszen jól fog vele látni, és ez biztos a szemüveg felé billenti a mérleget.
Klassz kis keretet választottunk (piszok drága is volt, de megérte), és jól áll neki.
Most már csak az én szemüveg-majrés agyhúgykövemet kell kicillitezni a fejemből, és rendben lesz a dolog.